„Ha nem ismernélek, szívesen követnélek” – mit jelent számomra ez a mondat

"Ha nem ismernélek, szívesen követnélek"

Ma reggel olyat mondott a 14 éves lányom, amitől elérzékenyültem. "Te olyan ember vagy, akit ha nem ismernék, szívesen követnék."

Ő 14 éves koráig nem volt jelen a közösségi médiában. Tudatos döntés volt. Most, a születésnapja után kezdett el videókat, tartalmakat nézni – először igazán kívülről látva azt a világot, amiben én évek óta jelen vagyok.

Ezért volt ez a mondat különösen fontos. Mert nem beleszületett ebbe, nem megszokta, nem "anya miatt mondta".
Ő az a gyerekem, akit nem igazán érdekel mások véleménye. Kiegyensúlyozott, nem befolyásolható, jól van magával. Tőle ez nagy dicséret.

Eszembe jutott közben, milyen más volt ez régen.

A nagylányaim kisebb korukban sokszor mondták:
ők nem akarnak olyanok lenni, mint én.
"Neked nincs rendes munkád."
"Te csak vásárolgatsz, kávézol nőkkel."
"Nem lehet megmondani, mit is csinálsz pontosan."

És igazuk volt abban, hogy akkoriban a stílustanácsadás nem volt ennyire elfogadott szakma. Nem voltak rá szavak, nem volt helye. Ma már felnőttek, büszkék rám, sőt gyakran kérek tőlük tanácsot a közösségi tartalmaimmal kapcsolatban.

De a legkisebb…
Ő már egy másik kor gyermeke.
És mégis azt mondta: követne.

Ez azért fontos nekem, mert amit csinálok, az nem csak stílusról szól.

Stílustanácsadóként sokszor használom a humort.
A Stílusom GÁNY sorozatban szándékosan "anti tanácsokat" adok – paródia formájában.
A DISC videókban viselkedési mintákat mutatok meg nevetve.
Az új, nem vicces sorozatomban, a Stílus 50 felett interjúkban pedig 50 feletti nők gondolkodását, élethelyzeteit, kérdéseit hozom közel – az öltözködésükön keresztül.

Most vagyok 50 éves. Természetes, hogy egyre mélyebben foglalkoztat ez a korosztály. De közben ott vannak a 30–40 éves ügyfelek,és ott vannak a húszonévesek is – a lányaim generációja –, akik szintén megtalálnak.

Ez számomra azt jelenti, hogy nem korosztályokhoz beszélek, hanem emberekhez. Olyanokhoz, akik szeretnének önazonosabban jelen lenni a saját életükben.

A lányom mondata most megerősített abban, hogy lehet ezt normális értékrenddel, humorral, tisztességgel csinálni. Lehet közösséget építeni úgy, hogy közben nem harsány, nem üres, nem manipuláló.

És ha egy 14 éves, kritikus, mai világban élő lány azt mondja, hogy "követne" – akkor talán jó úton vagyok.

Nem tökéletesen. De őszintén.

Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó