Ma délután a Magyar Nemzeti Galériában jártam. Nem munkából, nem tanításból, nem elemzésből – csak úgy.
Engedtem, hogy a festmények színei vezessenek. Hogy a múlt század elejének csendje beszéljen hozzám. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
A szuperérzékeny nők másképp szeretnek.
Mélyebben, árnyaltabban, és legtöbbször — teljes szívvel.
Épp ezért nem tudunk "csak úgy" kiszeretni valakiből.
Nem kapcsol ki az emlék, a hang, a mozdulat, a közös kávé.
A veszteség ilyenkor nemcsak egy kapcsolat végét jelenti,
hanem egy teljes érzelmi univerzum összeomlását.
A stílusvilágban nem mindig minden tökéletes. Néha félremegy a kabát hossza, néha a barna táska "mindenhez jó", és néha csak egyszerűen… gány. És ez így van rendjén!
Novemberben hajlamosak vagyunk feketét, barnát és szürkét viselni, pedig ilyenkor lenne a legnagyobb szükségünk a színek erejére.
A természet színei már fakulnak, a napfény is rövidebb ideig marad velünk – ilyenkor a kiegészítők lehetnek azok a kis színinjekciók, amikkel életet lehelünk a szettjeinkbe. Gyergyai Krisztina, színtanácsadó cikke.
