Van valami különös abban, ahogy január 2-án leszedjük a karácsonyfát.
Mintha nemcsak a díszeket pakolnánk el, hanem az elmúlt év fáradtságát, káoszát, túlfogyasztását, meg a "majd egyszer jó lesz még valamire" érzést is. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
És amikor a csupasz fa nélküli sarok ott áll… egyszerre fájdalmas és felszabadító gondolat villan be:
– Talán nemcsak a nappaliban kellene szelektálnom. Talán az életem több területén is.
Anyagiak? Kapcsolatok? Bevállalt terhek, amiket nem neked kellene cipelni? Szokások, amik már nem szolgálnak?
Na most… ezekben nem vagyok kompetens (bár hallottam már egy-két drámát stílustanácsadás közben). De egy dologban nagyon is tudok segíteni:
Kezdjük a gardróboddal.
Mert hidd el, ha a ruháid letisztulnak, a fejed és a lelked is tisztulni kezd.
A rend kívül sokszor rendet teremt belül is.
Karácsony után mindenki fáradt.
Túl sok étel, túl sok inger, túl sok "legyen minden tökéletes", és hirtelen túl sok ruha szétdobálva mindenhol.
40 felett ez különösen igaz, mert több szerepben vagyunk jelen:
nő, anya, nagylány, dolgozó nő, gondoskodó nő, ünnepeket összefogó nő.
Nem csoda, ha január elején elfogy a türelem – és elkezdjük kívánni a keveset. A tisztát. A rendezettet. Azt, ami valóban mi vagyunk.
Semmi önsanyargatás. Nem arról szól, hogy "legyél minimalista", vagy "tartsd a 33 darabos gardróbot". Csak arról, hogy kezdj el levegőt venni. Dobd ki (vagy add tovább), ami:
Ha egész ünnepi szezonban nem érezted hozzá magad, januárban sem fogod.
40 felett ez különösen rombolja a megjelenést.
A jó szabás és a jó anyag fél elegancia.
Ezek a ruhák általában nem jönnek el.
Te viszont minden reggel beléjük botlasz.
Ha még a -10 fok sem vette rá a szívedet, akkor elengedhetjük.
Semmi nem öregít jobban annál, mint amikor látszik, hogy valaki szenved a cipőjében.
Pl. 4 ugyanolyan fekete nadrág, 5 fekete garbó.
A duplikációk mögött általában önbizalomhiány vagy fáradtság áll.
A stílusunk változik – 40 felett néha nagyon.
A múltbeli önmagunk ruhái már nem szolgálnak.
Ez lesz a téli alapod.
A kabát 2 másodperc alatt eldönti, milyen stílusú nőnek látnak.
Nem a drága → a szép, a tiszta, az ápolt.
Ne ötvenet, hármat.
A minőség többet ér, mint a mennyiség.
Színházba, koncertre, vacsorára.
Nem kell sok – egy is elég, ha jó.
Ez 40 felett az egyetlen valódi mérce.
Ez nem csak rendrakás.
Ez egy üzenet önmagad felé:
– Mostantól máshogy szeretnék élni.
Tisztábban. Egyszerűbben.
Magamnak jobb lenni.
A ruhák sokszor tartják bennünk azt, amit amúgy már rég el akarnánk engedni.
És amikor végre kiürül egy polc vagy fiók, valahogy belül is hely lesz.
A 40+ nők nagy része januárban keres fel, mert most jön el az a pont, amikor valóban szeretnék tudni:
mi áll jól nekik
milyen alapdarabokkal lenne könnyebb az életük
milyen színekkel tudnának frissebbek lenni
hogyan alakítsák át a gardróbot saját magukhoz igazítva
Erre hoztam létre az online szín- és stílustanácsadási csomagokat, amelyeket
👉 otthonról,
👉 kényelmesen,
👉 személyre szabva
tudsz végigcsinálni.
Segítek letisztítani a ruhatárad és vele együtt az energiáidat is.
Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó
Nem először foglalkozom azzal, hogyan élnek, gondolkodnak és öltöznek az 50 feletti nők. Korábban készítettem egy valódi interjút Ilonával, amelynek meglepően nagy visszhangja lett. Nem azért, mert különleges volt a ruhatára, hanem mert őszintén beszélt arról, hol tart az életében, és mit jelent számára a megjelenés ebben az életszakaszban.
A legtöbb férfi nem akar divatos lenni. Csak nem akar rosszul kinézni. Mégis vannak visszatérő hibák, amik miatt egy megjelenés slamposnak, bizonytalannak vagy igénytelennek hat – akkor is, ha amúgy "nem lenne vele baj".
Van, amikor a test nem fáj igazán. Nem állít meg, nem kényszerít, nem ijeszt meg azonnal. Csak ad egy furcsa érzést, amit nem tudunk pontosan hova tenni. Mintha valami nem lenne egészen rendben, de közben mégis minden működik. Ilyenkor az ember általában legyint. Túl sokat ültem. Biztos elfeküdtem. Majd elmúlik. És legtöbbször el is múlik. Csak...
A Stílusom Gány videósorozat egy kísérletként indult.
Ma már egyre inkább egy felismerés: néha sokkal jobban tanulunk abból, amit nem érdemes csinálni.
