Ez itt az én nagymamám – elöl, középen, sötét kosztümben egy május 1-váci programon.
Elegáns, büszke, stílusos. Mindig az volt. Szépen járt, szépen beszélt, szépen írt. És mindig figyelt arra, hogyan néz ki.
Sokszor (talán túl sokszor) kritizálta az én megjelenésemet is. De most már tudom: ő a stílus szeretetét adta tovább nekem.
Tőle származik az a mondat, amit azóta már én is idéztem egy korábbi posztomban:
👉 "Egy nőnek a cipője és a haja legyen tökéletes – a kettő közötti rész csak ezután következik."
📎 (munkahelyi öltözködéses posztomban írtam róla)
Tavaly ment el, 93 évesen. Az egyik legnagyobb stílusos példaképem.
Azt mondta: "A hosszú élet titka, hogy nem idegeskedünk minden felesleges dolgon." – Aztán persze ő mindig ideges volt. És mégis: élt, élt, élt, minden pillanatban jelen volt, nőként is.
Ma rá emlékezem. És egy kicsit hálát adok azért, hogy tőle is kaptam valamit abból, amit most stílusnak hívok.
Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó
Amikor hazajöttem Prágából, kinyitottam a szekrényemet, és pontosan tudtam, hogy valami megváltozott. Nem hirtelen, nem drámaian, csak nagyon csendben. Ott álltam a ruhák előtt, és ugyanaz a gondolat jött vissza újra és újra: ez túl sok.
Egy hétig pakoltam Prágára. Öt napra mentem, egy városba, ahol sétálni kell, nézni kell, jelen lenni kell – és közben ott volt a szabály: 40×30×20. Egyetlen kis kézipoggyász, amit ingyen felvihetek a repülőre. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Amikor először kimondtam ezt a szót, hogy kutya színtanácsadás, még én is elmosolyodtam.
Van egy szín, amihez mindig nyúlhatsz, ha nem akarsz melléfogni.
Ez pedig a kék. Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó cikke.
