Sokan úgy vásárolnak ruhát, hogy közben szinte észrevétlenül ezt mondják maguknak: "ez jó lesz szaladgálni", "ez jó lesz a boltba", "ez csak hétköznapi". Önmagában ezzel még nem is lenne gond, hiszen az életünk nagy része valóban hétköznapokból áll. A probléma akkor kezdődik, amikor a "hétköznapi" egyenlővé válik a középszerűvel, amikor szinte minden ruhánkat így választjuk ki, és soha nem azt kérdezzük meg magunktól, hogy mit szeretnénk viselni, hanem csak azt, hogy mi az, ami elmegy.
Így telik meg a gardrób olyan darabokkal, amelyek kényelmesek, funkcionálisak, nem igényelnek döntést, nem kérnek figyelmet, de közben semmit nem adnak vissza abból, akik valójában vagyunk. Ezek a ruhák túl akarnak lenni a napon, nem jelen lenni benne. Pedig az életünk nem alkalmak sorozata. Nem meghívásokból, nem különleges eseményekből áll, hanem apró, hétköznapi mozdulatokból: ügyintézésből, bevásárlásból, találkozásokból, amelyek nincsenek előre betervezve.
És ilyenkor történik meg az, amire ritkán gondolunk. Összefutunk valakivel. Egy régi ismerőssel, egy korábbi kollégával, egy olyan emberrel, aki most lát minket először hosszú idő után. És amit lát, az nem mi vagyunk, hanem egy funkcionális verziónk. Egy "szaladgálós", "csak elintézős" énünk, amelynek semmi köze ahhoz, amit belül képviselünk.
Nem arról van szó, hogy mindig csinosnak kell lenni, vagy hogy minden nap fel kell öltözni valamilyen alkalomra. Arról van szó, hogy kinek öltözünk. Mert ha csak alkalmakra öltözünk fel igazán, akkor a hétköznapjainkban nem saját magunknak jelenünk meg, hanem egy kompromisszumos változatban. És ha hosszú ideig megelégszünk ezzel a középszerűséggel, előbb-utóbb el is hisszük, hogy ez vagyunk mi.
Pedig az igényes hétköznapi öltözködés nem a külvilágnak szól. Nem mások elvárásairól szól. Hanem arról, hogy amikor belenézel a tükörbe, vagy amikor valaki váratlanul meglát, akkor az az ember legyen jelen, aki belül vagy. Nem az ünnepi verziód, nem az alkalmi éned, hanem te magad. Az öltözködés nem eseményekhez kell, hanem az életedhez. És az életed – bármennyire hétköznapi is – megérdemli, hogy komolyan vedd.
Ha mindez ismerős érzés, és szeretnél kilépni abból, hogy a hétköznapjaidban csak egy "elintézős" verziódban vagy jelen, akkor ebben szívesen segítek. A stílustanácsadás nálam nem arról szól, hogy teljesen lecseréljük a ruhatáradat, hanem arról, hogy meglássuk, milyen hétköznapi megoldások működnek valóban számodra. Egyszerű alapdarabokkal, hordható színekkel, olyan szettekkel, amelyeket én magam is viselek a mindennapokban. Nem alkalmakra, nem kirakatnak, hanem az élethez. Ha szeretnéd megtapasztalni, milyen érzés saját magadnak felöltözni a hétköznapokban is, akkor várlak stílustanácsadásra.
Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó
Sokan még mindig úgy gondolják, hogy stílus- vagy színtanácsadásra inkább 40 felett érkeznek a nők. Amikor már stabil a karrier, kialakult az élethelyzet, és több idő jut önmagukra.
"Hogyan lehet 50 felett elegánsan öltözni?"-kérdezik ügyfeleim a tanácsadásokon.
A quiet luxury stílus 40 felett különösen jól működik.
Nem hivalkodó, nem trendhajhász, mégis elegáns és magabiztos megjelenést ad. Ez az a stílus, amelyben a ruhák nem a márkákról vagy a feltűnő logókról szólnak, hanem a letisztult szabásról, a harmonikus színekről és az időtálló alapdarabokról. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
A tavasz az egyik legizgalmasabb időszak az öltözködésben. Reggel még hűvös lehet, napközben viszont akár kifejezetten meleg is. Ilyenkor a legfontosabb a réteges öltözködés, amely nemcsak praktikus, hanem stílusos is lehet. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
