Tényleg vasalni kell a ruhákat? – vagy csak rossz darabokat választunk
1. A mondat, ami miatt ez a cikk megszületett
A múltkori videómban kimondtam egy mondatot: ha olyan a ruhád, akkor vasald ki. És pontosan tudtam, hogy erre lesz reakció. Lett is. Sokan írták, hogy nincs idejük, nem szeretnek vasalni, vagy egyszerűen nem akarnak ezzel foglalkozni. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
És teljesen őszintén: én sem szeretek vasalni.
Nem az a része az életemnek, amit keresek. És mégis, ha megnézed a ruháimat, nem az az érzésed, hogy "nem volt időm magamra". Ennek egy nagyon egyszerű oka van. Nem nagyon hordok olyan ruhákat, amiket vasalni kell.
Ez nem egy döntés volt egy adott pillanatban. Inkább egy folyamat, ahogy egyre inkább elkezdtem úgy vásárolni, hogy az életemhez illeszkedjenek a ruháim, ne pedig fordítva.
2. A gyűrődés nem probléma – a gyűrötten felvett ruha az
Van egy pont, ahol szerintem nagyon sok félreértés van.
Egy ruha nap közben gyűrődik. Ez teljesen természetes. Ülsz, mozogsz, vezetsz, dolgozol – nyilván nem marad érintetlen. Ez nem hiba, hanem az élet része. A különbség ott van, hogy milyen állapotban veszed fel reggel.
Amikor eleve gyűrötten jön ki a szekrényből, és látszik, hogy nem foglalkoztál vele, az egészen más hatás. Ott nem az történik, hogy "használat közben alakult így", hanem az, hogy nem volt rá figyelem.
És ezt az emberek ösztönösen érzik.
3. A len: amit nem kell "megjavítani"
A len nálam egy külön kategória. Most például pont vettem egy len inget. Kivasalom, mert szeretem, ha szépen indul a nap. De közben pontosan tudom, hogy nem marad így. És nem is várom el tőle.
A len attól szép, hogy él. Hogy gyűrődik. Hogy nem steril. Ha ezt elkezdjük "kivasalni belőle", akkor pont azt vesszük el, amiért szeretjük. Ez az egyetlen anyag, ahol nem zavar, ha nem marad tökéletes.
4. Milyen anyagokat választok – mert nem akarok vasalni
Én a saját ruhatáramat már eleve úgy építem fel, hogy ne kelljen külön foglalkoznom vele.
A legtöbb ruhám:
– viszkóz alapú, sokszor keverékben
– pamut egy kis elasztánnal
– viszkóz–len keverék
– kötött anyagok
– jersey
– farmer
Ezek azok az anyagok, amiket felveszel, és egyszerűen működnek. Nem kell őket "rendbe hozni" minden egyes alkalommal.
A farmer például nálam tipikus. A kék farmert soha nem vasalom. Eszembe sem jut. A fehér farmert néha átgőzölöm, mert azon jobban látszik minden, de ez inkább egy gyors mozdulat, nem egy külön feladat.
5. Nem minden műszál rossz – de nem mindegy, hol van
Ezt fontosnak tartom kimondani, mert sokszor túl van egyszerűsítve. Nekem is vannak műszálas ruháim. Jól néznek ki, szeretem őket. De nem mindegy, hogy hol viselem őket. Ami közvetlenül érintkezik a bőrömmel, azt szeretem természetes anyagból. Sokkal komfortosabb, jobban szellőzik, egyszerűen jobb benne létezni.
A műszálas darabokat inkább rétegként hordom. Kabátként, steppelt darabként, olyan helyeken, ahol nem ez a kérdés. Nem tiltásról van szó. Inkább arról, hogy tudod, mi mire való.
6. Vasalás helyett gőzölés – és egy kis "finomhangolás"
Vannak ruhák, amiket vasalok. Ezt nem tagadom. Egy elegánsabb nadrág például ilyen. De sok esetben nem erre van szükség.
A kabátjaimat például soha nem vasalom. Egy gőzölővel megyek át rajtuk. Gyorsabb, kíméletesebb, és pont elég. Ugyanezt csinálom azokkal a darabokkal is, amiket alapból nem kellene vasalni, de szeretném, hogy egy kicsit "szebbek" legyenek, ha valahová megyek. Ez nem egy külön program. Inkább egy gyors igazítás indulás előtt.
7. A szokás, ami kiváltja a vasalást
Ami nálam igazán sokat számít, az nem a vasaló, hanem az, hogy mit csinálok a ruhákkal mosás után.
A szárítógépet mindig úgy indítom el, hogy itthon legyek, amikor lejár. Szekrényszárazra állítom, ami azt jelenti, hogy a ruhák még melegek és egy picit nedvesek. Kiveszem őket, és egyszerűen kisimítom az ágyon. Nem precízen, nem tökéletesen, csak eligazítom az anyagot, hogy ne legyenek benne nagy törések. Ott hagyom egy ideig, aztán összehajtom. A pólók, a pizsamák, a farmerek – gyakorlatilag minden így készül el nálam. És nem kell vasalni őket.
8. Szárítógép vagy nem szárítógép – nálam ez alap
Erről tudom, hogy megosztó téma. Van, aki imádja, van, aki egyáltalán nem használja. Én az első csoportba tartozom.
Egyrészt praktikus. Másrészt őszintén azt gondolom, hogy a lakásban teregetni hosszú távon nem egészséges. Egy-egy mosásból több liter víz kerül a levegőbe, amit utána belélegzünk.
A mai szárítógépek ezt zárt rendszerben kezelik. A víz egy tartályba kerül, amit kiürítesz, nem a lakás párásodik.
Nekem ez egy olyan eszköz, ami nem csak kényelmesebbé teszi az életemet, hanem egyszerűbbé is. És ez a ruhavásárlásaimra is hat. Szinte mindig megnézem, hogy egy adott darabot be tudok-e tenni a szárítógépbe. Ha nem, akkor átgondolom, hogy tényleg akarom-e. Mert számomra az nem praktikus.
Persze vannak kivételek. Egy-egy "szerelem darab", ami annyira tetszik, hogy vállalom vele a plusz figyelmet. De ez ritka.
A hétköznapi ruháimnál az a fontos, hogy működjenek. Hogy ki tudjam mosni, be tudjam tenni a szárítógépbe, kisimítsam, és fel tudjam venni. Mert én nem a ruháimért vagyok. A ruhák vannak értem.
És stílustanácsadóként nekem ez fontos. Nem azt szeretném mutatni, hogy a megjelenés egy külön projekt az életedben, hanem azt, hogy bele tud simulni a hétköznapokba.
Lehet stílusosan öltözködni úgy is, hogy közben éled az életed. Nem kell hozzá külön életet építeni.
Ha szeretnéd, hogy ne általános tanácsokat kapj, hanem pontosan lásd, hogy a te élethelyzetedhez, a te mindennapjaidhoz és a te stílusodhoz mi működik igazán, akkor ebben személyesen is tudok segíteni.
Válassz az online stílustanácsadás csomagjaim közül, vagy gyere el hozzám személyes tanácsadásra.
Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó
Nagyon érdekes, hogy amikor öltözködésről beszélünk, szinte mindig ugyanazok a témák kerülnek elő. Hogyan takarjunk el egy kis hasat, hogyan formáljuk a csípőt, hogyan öltözzünk alacsonyként vagy molettként. És közben van egy másik csoport, akikről alig esik szó. Azok a nők, akik nagyon vékonyak. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Reggel van, az a fajta, amikor már nem hideg, de még nem is igazán meleg. A levegőben ott van a nap ígérete, és valahogy minden könnyebbnek tűnik. Ilyenkor látom egyre többször: nők biciklivel mennek dolgozni. Nem sportolnak, nem teljesítenek – csak haladnak. Egyensúlyban a várossal, a saját tempójukkal, és valahol mélyen a saját stílusukkal is. ...
A magas nők problémája első ránézésre teljesen más, mint az alacsony nőké. És mégis ugyanaz. Ők nem attól tartanak, hogy kevesek. Hanem attól, hogy túl sokak. Túl magasak, túl feltűnőek, túl jelen vannak egy térben. És sokszor pont emiatt próbálnak "visszavenni" magukból. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.




