Ez a cikksorozat harmadik, egyben legszemélyesebb része.
Az első cikkben a stílusról és öltözködésről írtam, a másodikban az életmódról és egészségről — most pedig arról, amit a mi korosztályunknak senki sem tanított meg.
Ez nem panasz, hanem tény. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Mi még más korban nőttünk fel. Sokmindent megtanultunk a saját kárunkon, tapasztalatból, és gyakran sebeken keresztül váltunk bölcsebbé.
De épp ezért tudunk most tisztábban látni.
Ezt sok év kellett, hogy megtanuljam.
Fiatalon bizonyítani akarunk, igazunkat védeni, érvelni.
Aztán egyszer csak rájössz, hogy a béke sokkal értékesebb, mint az igazságod.
A nyugalom nem gyávaság, hanem érettség.
Minden ember más. Ami neked természetes, az másnak lehet különleges, furcsa vagy zavaró is.
Az empátia nem azt jelenti, hogy mindig egyetértesz – hanem hogy érted a különbözőséget.
Sokan szeretünk úgy, ahogy mi szeretnénk, hogy minket szeressenek.
Pedig a valódi szeretet nem erről szól.
Nem azt adni, amit te akarsz adni — hanem megtanulni, mire vágyik a másik. Ez a kapcsolatok legnehezebb, mégis legszebb leckéje.
Attól, hogy téged szigorúan neveltek, és sosem kaptál valódi szeretetet,
még nem az a jó szülőség, ha te mindent megcsinálsz a gyereked helyett, és sosem szólsz rá. A végletek között van az egészséges közép. Ha mi nem dolgozzuk fel a saját torz mintáinkat, mi is továbbörökítjük őket – csak más formában.
Leginkább azoknak, akik azt állítják, hogy nekik nincsenek. Aki mindig másokat hibáztat, az általában maga a konfliktus forrása.
Az önismeret nem gyengeség, hanem a szabadság kezdete.
Aki a szakítás után azonnal új kapcsolatba menekül, az nem gyógyul, hanem ismétel.
Az egyedüllét nem büntetés — hanem önmagunkkal való békekötés.
Ha nem jó veled lenni neked, másnak sem lesz az.
Ma mindent azonnal akarunk: párt, sikert, elismerést, választ.
De ami azonnal jön, az nem tud mélyen gyökeret ereszteni.
A türelem újra tanulandó erény lett — és talán ez a mi generációnk legnagyobb kihívása.
A környezetünk tükör. Ha a lakásban, gardróbban, íróasztalon káosz van, az életünkben sincs rend. A takarítás nem házimunka – energiarendezés. A rendezett tér segít rendezni a gondolatokat is.
A kor természetes, de a leépülés nem kötelező. Ha mozogsz, figyelsz, tanulsz, nevetsz és gondoskodsz magadról, fiatal maradsz. A testünket karban lehet tartani, a lelkünket pedig életben lehet tartani.
Nem egy állapot, amit elérünk. Hanem pillanatok sorozata, amikor jól érezzük magunkat ott, ahol éppen vagyunk.
A boldogság nem nagy döntésekben, hanem apró, tudatos jelenlétekben születik.
Az ötödik évtized után már nem az számít, hány ruhád van, milyen a hajad vagy hány kiló vagy. Hanem az, hogy békében vagy-e magaddal.
A nőiesség nem korhoz kötött, hanem állapot.
És ha megengedjük magunknak, hogy lassabban éljünk, csendesebben reagáljunk, és ne akarjunk mindig mindent megoldani – akkor egyszer csak megtörténik a csoda: széppé válunk. Belülről.
30 év 30 tanács a stílusos öltözködésről
30 év 30 tanács az egészséges életmódról
Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó
Ma délután a Magyar Nemzeti Galériában jártam. Nem munkából, nem tanításból, nem elemzésből – csak úgy.
Engedtem, hogy a festmények színei vezessenek. Hogy a múlt század elejének csendje beszéljen hozzám. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
A szuperérzékeny nők másképp szeretnek.
Mélyebben, árnyaltabban, és legtöbbször — teljes szívvel.
Épp ezért nem tudunk "csak úgy" kiszeretni valakiből.
Nem kapcsol ki az emlék, a hang, a mozdulat, a közös kávé.
A veszteség ilyenkor nemcsak egy kapcsolat végét jelenti,
hanem egy teljes érzelmi univerzum összeomlását.
A stílusvilágban nem mindig minden tökéletes. Néha félremegy a kabát hossza, néha a barna táska "mindenhez jó", és néha csak egyszerűen… gány. És ez így van rendjén!
Novemberben hajlamosak vagyunk feketét, barnát és szürkét viselni, pedig ilyenkor lenne a legnagyobb szükségünk a színek erejére.
A természet színei már fakulnak, a napfény is rövidebb ideig marad velünk – ilyenkor a kiegészítők lehetnek azok a kis színinjekciók, amikkel életet lehelünk a szettjeinkbe. Gyergyai Krisztina, színtanácsadó cikke.
