Szuperérzékeny Anna a Mikulás Mágikus Műhelyében 

A Mikulás kávéját kevergette a kandalló mellett, de az arcán látszott, hogy a forró ital sem tudja felmelegíteni azt a fajta kimerültséget, amit érzett. A műhely zsongott, manók jöttek-mentek, ajándékok csomagolópapírban sorakoztak a polcokon, de valahogy minden káoszosnak tűnt. Szuperérzékeny Anna a sarokból figyelte őt. Azonnal észrevette a Mikulás arcán a finom ráncokat, a szeme alatti árnyékokat, és még azt is, ahogyan az ujjaival az asztallapot dobolta – türelmetlenségében vagy talán aggodalmában.

Anna nem tervezte, hogy itt marad ilyen sokáig. Csak egy levélért jött, amit véletlenül a műhelybe irányítottak. De most már tudta, hogy nem mehet el. Segíteni akart. Ez mindig így volt vele – ha észrevett valakit, aki kimerült, túlterhelt vagy épp boldogtalan, egyszerűen képtelen volt továbbmenni.

– Mikulás, hadd segítsek egy kicsit! – szólalt meg végül.

A Mikulás először csak meglepetten nézett rá, de aztán bólintott. Anna tehát munkához látott, és rögtön rendszerezni kezdett:

1. Először átvette a levelek rendezését. Gyorsan átlátta a káoszt, és rendszerezte a gyerekek kívánságait.
2. Az egyik manót elküldte pihenni, amikor észrevette, hogy az már harmadik napja alig aludt. Mások érzelmeit könnyedén megérezte, és azonnal cselekedett.
3. Egy széttört játék láttán elmosolyodott, mert tudta, hogy a ragasztó mellett egy kis kreativitás is segít – és a keze munkája olyan jól sikerült, hogy még a Mikulás is megdicsérte. Aprólékos figyelmét a részletekre mindenki csodálta.
4. Amikor a manók egy vitába kezdtek, hogy kinek a módszere hatékonyabb, Anna könnyedén elsimította a helyzetet. Empatikus természete mindig segített a konfliktusok kezelésében.
5. Végül, amikor mindenki elvonult, Anna megállt, és figyelte a készülődést. Nemcsak azt látta, hogy mi történik, hanem azt is, hogy mi hiányzik – például egy kis zene a munkához, vagy egy tálka sütemény, ami mosolyt csalna a dolgozók arcára. Mindig észrevett olyasmit, amit mások nem.

A nap végére a műhely csendesebb lett, a manók mosolyogtak, és a Mikulás is sokkal nyugodtabban ült le a kandalló elé. Anna pedig fáradtan, de elégedetten indult haza. Tudta, hogy a napja sosem egyszerű, mert mindent intenzívebben érez és tapasztal, de ez az érzékenység segített abban, hogy különleges módon tudjon adni másoknak.

Ahogy Szuperérzékeny Anna végigsétált a havas utcákon, mosolygott. A világ néha túl hangosnak, túl kaotikusnak tűnt, de ő tudta, hogy a helye pontosan ott van, ahol segíteni tud – akár a Mikulásnak, akár másoknak.

Írta: Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó 

Mit jelent a szuperérzékenység?

A szuperérzékenység (angolul highly sensitive person, HSP) egy pszichológiai jelenség, amelyet először Elaine N. Aron pszichológus definiált. A szuperérzékenység egy veleszületett tulajdonság, amely az emberek körülbelül 15-20%-át érinti. Az ilyen emberek idegrendszere érzékenyebb, ami intenzívebb érzékelést és érzelmi reakciókat eredményez.

A szuperérzékeny emberek jellemzői:

1. Erős érzelmi válaszok: mélyen megélik az érzelmeiket, legyenek azok pozitívak vagy negatívak
2. Környezeti érzékenység: érzékenyebbek a zajra, fényre, szagokra, illetve más külső ingerekre
3. Empátia és intuíció: könnyen átéreznek mások érzéseit, és gyakran jól "megérzik" a környezetük hangulatát
4. Részletek észlelése: gyorsan észrevesznek olyan apróságokat, amelyeket mások nem
5. Kimerültség hajlam: az intenzív érzékelés és érzelmi reakciók miatt gyorsabban elfáradhatnak, különösen zsúfolt vagy kaotikus helyzetekben.

Pozitívumok és kihívások:

• Pozitívumok: kreatívak, jó problémamegoldók, intuitívak, és mély emberi kapcsolatokra képesek
• Kihívások: hajlamosak a stresszre, szorongásra, és nehezen viselik a kritikát vagy a konfliktusokat.

Ez nem betegség vagy zavar, hanem az idegrendszer működésének egyfajta természetes variációja.

Összeállította: Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó