Nőként gyakran még nagyobb elvárással szembesülünk: legyünk finomak, empatikusak, megértők – de közben karakteresek, önazonosak, határozottak is. És ez a kettősség sokszor belül is feszít minket.
Sokan hisznek abban, hogy az ember alapvetően "törzsi". Valahová tartozni akar – és valamit kizárni.
– Ha szeretünk egy márkát, akkor elítéljük a másikat
– Ha egy stílus közel áll hozzánk, akkor mást "cikinek" tartunk
– Ha valaki nem úgy gondolkodik, mint mi, akkor "nincs igaza"
De hol van ebben az egyéni gondolkodás, a nyitottság, a valódi kapcsolódás?
Az érzékeny nők gyakran visszahúzódnak a viták elől – nem azért, mert gyengék, hanem mert túl sok az inger, túl erős a zaj.
De vajon lehet úgy is jelen lenni, hogy nem harcolsz – csak tartod a véleményed? Olvasd el: Túl sok vagyok? – A szuperérzékeny nők dilemmája
Az öltözködés is állásfoglalás. Van, aki ezt tudatosan használja, van, aki inkább beleolvadna.
De vajon megengedjük-e magunknak azt, hogy néha romantikusak legyünk, néha drámaiak, néha visszafogottak, néha harsányak – anélkül, hogy magyarázkodnunk kéne? Olvasd el, milyen stílusok vannak, és te melyikbe tartozol.
Én hiszem, hogy valaki lehet szélsőséges is egy kérdésben. Lehet szenvedélyes, határozott, harcos. De akkor hiteles, ha közben nem akar mindenkit meggyőzni. Megválogatja a közvetlen környezetét, és mindenki másra ráhagyja, hogy hogyan akar élni.
Te mit gondolsz? Lehet ma egy nő erős értékrendű és mégis elfogadó? Vagy ha nem harcolsz, láthatatlan maradsz?
Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó
Nem először foglalkozom azzal, hogyan élnek, gondolkodnak és öltöznek az 50 feletti nők. Korábban készítettem egy valódi interjút Ilonával, amelynek meglepően nagy visszhangja lett. Nem azért, mert különleges volt a ruhatára, hanem mert őszintén beszélt arról, hol tart az életében, és mit jelent számára a megjelenés ebben az életszakaszban.
A legtöbb férfi nem akar divatos lenni. Csak nem akar rosszul kinézni. Mégis vannak visszatérő hibák, amik miatt egy megjelenés slamposnak, bizonytalannak vagy igénytelennek hat – akkor is, ha amúgy "nem lenne vele baj".
Van, amikor a test nem fáj igazán. Nem állít meg, nem kényszerít, nem ijeszt meg azonnal. Csak ad egy furcsa érzést, amit nem tudunk pontosan hova tenni. Mintha valami nem lenne egészen rendben, de közben mégis minden működik. Ilyenkor az ember általában legyint. Túl sokat ültem. Biztos elfeküdtem. Majd elmúlik. És legtöbbször el is múlik. Csak...
A Stílusom Gány videósorozat egy kísérletként indult.
Ma már egyre inkább egy felismerés: néha sokkal jobban tanulunk abból, amit nem érdemes csinálni.
