Ma délután a Magyar Nemzeti Galériában jártam. Nem munkából, nem tanításból, nem elemzésből – csak úgy.
Engedtem, hogy a festmények színei vezessenek. Hogy a múlt század elejének csendje beszéljen hozzám. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Az 1900-as évek eleje mindig a kedvenc korszakom volt. Az a pillanat, amikor a világ még lassan mozdult, de már ott bujkált benne a változás ígérete.
A nők megjelentek a képeken – nem múzsaként, hanem emberként.
A színek pedig már nem illusztráltak, hanem éreztek.
Ahogy néztem a szecessziós nőalakokat, eszembe jutott: a stílus is valami ilyesmi. Egy folyamatos mozdulat a külső és a belső között.
Ahogy a vonalak lágyan hajlanak a vásznon, úgy hajlik a nő is az élet ritmusához – csak máskor és máshogy.
A színek közben gyógyítottak.
Nem harsányan, nem terápiásan – csak csendesen.
A zöld lelassított. A kék kitisztított.
A narancs visszahozta a kedvemet az élethez.
Ez a nap valójában egyfajta színterápia volt,
csak nem klinikai, hanem lelki értelemben.
Amikor kijöttem, másképp láttam a várost.
Mintha a fények is kicsit bátrabbak lettek volna.
És talán én is.
Emlékeztetett rá, miért szeretem ezt a munkát:
mert minden szín, minden forma, minden ember mögött ott van a történet, amit néha nem kimondani, hanem megmutatni érdemes.
A művészet és az öltözködés sokszor ugyanarról szól:Ha te is szeretnéd felfedezni, milyen színekben és stílusban tudsz a leginkább önmagad lenni, várlak szeretettel színtanácsadáson vagy stílustanácsadáson.
harmóniát keresünk a világban és önmagunkban.
A Galériában ma mindkettőt megtaláltam – színekben, formákban, csendben.
Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó
Vannak helyek, ahová újra és újra jó visszatérni. Tihany számomra pontosan ilyen. Nem azért, mert minden alkalommal valami teljesen újat mutat, hanem mert ugyanazt a nyugalmat, szépséget és balatoni hangulatot adja. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Stílustanácsadóként gyakran beszélek arról, hogy milyen apró dolgok öregíthetik a megjelenésünket, és arról is, hogyan lehet fiatalosabban, frissebben, önazonosabban öltözködni 40-50-60 év felett. Erről több cikket és videót is készítettem már, mert azt látom, hogy sok nő egyszerűen nem veszi észre, hogy az öltözködése már nem őt szolgálja. Amikor...
Vannak városok, amelyek szépek. Vannak városok, amelyeket jó megnézni. És vannak olyan városok, ahol az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy nem turistaként nézi az utcákat, hanem azon gondolkodik: vajon milyen lenne itt élni? Nekem Brno ilyen hely lett. Gyergyai risztina, stílustanácsadó cikke.
Van valami különleges abban, amikor az ember nem nyaralni megy el, csak kiszakadni egy kicsit a hétköznapokból. Nem egy hétre. Nem két hétre. Csak egyetlen éjszakára. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
