A nyár legforróbb napjaiban öt napra felköltöztünk Dobogókőre. Amikor odalent szinte elviselhetetlen volt a hőség, a hegyen néhány fokkal hűvösebb levegő fogadott bennünket. Meleg volt ott is, nagyon meleg, de azt a néhány fok különbséget ilyenkor az ember szinte megváltásként éli meg.
Azért mentünk, hogy túrázzunk. Vittük a teljes túrafelszerelést, és elhatároztuk, hogy minden nap útnak indulunk, hiszen Dobogókő környékén rengeteg túraútvonal közül lehet választani.
Többször jártunk már Dobogókőn, ezért kialakult egy saját kis megérkezési rituálénk. Miután elfoglaltuk a szállásunkat, leültünk a hangulatos kis kávézóban, rendeltünk egy kávét és egy gyümölcslevet, majd lejátszottunk néhány kártyapartit.
Egyáltalán nem vagyok kártyás, máshol nem is jutna eszembe ilyesmi. Ott azonban már hozzátartozik a megérkezéshez. Leülünk, megérkezünk fejben is, nézzük a tájat, és tudjuk, hogy elkezdődött az a néhány nap, amikor nem kell rohanni sehová.
Ezután átöltöztünk, és rögtön lementünk a wellnessrészlegbe. Tulajdonképpen az egész utazásunknak kialakult egy nagyon kellemes ritmusa: reggel kávé és kiadós reggeli, napközben hosszú túra, délután wellness, este pedig finom vacsora.
Az utóbbi időben egyre nagyobb kávérajongó lettem. Ráadásul nagyon korán kelek, ezért nem tudom megvárni, amíg elkezdődik a szállodai reggeli. A napom egy nagy pohár vízzel és egy bögre kávéval indul.
Sok szállodai szobában csak vízforraló és három az egyben kávé található. Én viszont nem szeretem a cukros, tejporos változatokat, ezért már viszek magammal olyan instant kávét, amelyet valóban szívesen megiszom.
A teraszon, pizsamában elfogyasztott hajnali kávé számomra az utazás egyik legjobb része. Különösen szeretem a keleti fekvésű teraszokat, ahol reggel megjelenik a nap, és az első sugarak mellett, csendben lehet elkezdeni a napot.
A szállodai reggeliknél olyan ételeket is megkóstolok, amelyeket egy étteremben valószínűleg soha nem rendelnék meg. Itt mindenből lehet egy egészen keveset szedni, így bátrabban kísérletezem.
Nálam természetesen nem maradhatnak el a különféle sajtok, a krémsajtok, a natúr joghurt, a zöldségek, a gyümölcslé és a jó kenyér sem. Túrázás előtt pedig szükség is volt a kiadós reggelire, mert az útjaink általában négy-öt órán át tartottak.
Az első túrára egy limezöld lenvászon nadrágot, fehér pólót, fehér lenvászon inget és kényelmes Skechers cipőt választottam. Természetesen vittem kalapot, napszemüveget, naptejet és hátizsákot is.
Eredetileg nem a Miklós-forráshoz készültünk, de megláttuk a térképen, és úgy döntöttünk, teszünk egy kis kitérőt. A hőségben ennél jobb döntést nem is hozhattunk volna.
A forrás vize annyira hideg és frissítő volt, hogy hosszú időt töltöttünk ott. Ittunk belőle, megmostuk magunkat, lehűltünk, és egyszerűen csak élveztük, hogy a forró erdő közepén rátaláltunk erre a kis menedékre.
A forrás közelében volt egy bokros, vadvirágos terület, amelyet szinte teljesen elleptek a narancssárga, fekete mintás lepkék. Több száz, talán több ezer repkedett a lila virágok körül.
A fényképek sajnos nem adják vissza igazán azt a látványt. Ott álltam a hideg forrásvízben, körülöttem pedig mindenütt lepkék repültek. Az egész jelenet annyira különleges és meseszerű volt, hogy még sokáig szeretnék emlékezni rá.
Az első túra végén már visszafelé tartottunk, amikor az erdő felől óriási robajt hallottunk. Olyan volt, mintha hirtelen megmozdult volna a föld. Akkor még nem tudtuk, mi történt.
Másnap ugyanazon az útvonalon indultunk el, és megdöbbentő látvány fogadott bennünket. Egy hatalmas fa feküdt keresztben a turistaúton. Valószínűleg annak a kidőlését hallottuk előző nap.
Elég volt belegondolni, mi történt volna, ha néhány perccel később járunk arra. Az erdő gyönyörű, de ez az élmény arra is emlékeztetett, hogy a természetben mindig figyelni kell, és semmit nem szabad teljesen magától értetődőnek venni.
Az első napon egyébként én is hatalmasat estem a csúszós talajon. Beütöttem a bokámat és a fenekemet, de szerencsére az ijedségen és néhány seben kívül nem történt komolyabb baj.
A túrák végén mindig ugyanannál a kis vendéglátóhelynél álltunk meg, ahol megittam egy nagy pohár hideg limonádét. A hőségben és többórás gyaloglás után fantasztikusan jólesett.
Egyik alkalommal a magunkkal hozott forrásvízből egy kis edénybe öntöttünk a madaraknak is. Nem sokkal később már ott ivott belőle egy apró cinke. Ez csak egy egészen kicsi pillanat volt, mégis azok közé az emlékek közé tartozik, amelyek miatt igazán szeretem ezeket az utazásokat.
Ez az öt nap egyszerre volt nagyon sportos és nagyon kényelmes. Sokat gyalogoltunk, megizzadtunk, forrásvízben hűtöttük magunkat, majd délután visszatértünk a wellnessbe pihenni.
Este azonban nem túraruhában mentem vacsorázni. Vittem magammal csinos ruhát és magassarkú cipőt is, és kifejezetten élveztem, hogy a napközbeni sportos szettek után estére átöltözhetek.
Stílustanácsadóként abban hiszek, hogy a stílusunk nem csak különleges alkalmakkor létezik. Ott van a túraruhánkban, a kényelmes cipőnkben, a kalapunkban és abban is, amit egy szállodai vacsorához választunk.
Attól, hogy turistaként túrázni indulunk, nem kell lemondanunk önmagunkról. Egy praktikus összeállítás is lehet színes, előnyös és stílusos, este pedig nyugodtan előkerülhet a csinos ruha és akár a magassarkú is.
Ez az öt nap éppen ettől volt olyan jó: volt benne mozgás, természet, finom étel, pihenés, kávé, egy kis elegancia és rengeteg olyan pillanat, amelyet jó volt megőrizni.
Dobogókőn pedig ismét bebizonyosodott, hogy néha nem kell messzire utaznunk ahhoz, hogy néhány napra egészen más világba kerüljünk.
Ha szívesen olvasnál a többi utazásomról is, nézd meg, milyen volt vonattal Szegedre utazni, hogyan töltöttünk el négy napot Prágában, és milyen élményeket szereztünk Brünnben a lányaimmal!
Ha kíváncsi vagy arra is, hogyan állítom össze az utazási ruhatáramat, és te is szeretnél gyorsabban, tudatosabban és felesleges holmik nélkül csomagolni, nézd meg a Krisztina válogatásai – Utazási csomagot!
A csomagban kész összeállításokat és praktikus ötleteket találsz különböző utazásokhoz, hogy kevesebb ruhából is több jól kombinálható, kényelmes és stílusos szetted legyen.
Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó
A nyár legforróbb napjaiban öt napra felköltöztünk Dobogókőre. Amikor odalent szinte elviselhetetlen volt a hőség, a hegyen néhány fokkal hűvösebb levegő fogadott bennünket. Meleg volt ott is, nagyon meleg, de azt a néhány fok különbséget ilyenkor az ember szinte megváltásként éli meg.
Nem az életkorod tesz öregasszonyossá. Sokkal inkább az, ha csupa olyan ruhát választasz, amelynek se formája, se színe, se karaktere nincs.
Keszthely számunkra nem egyszerűen egy balatoni város. Egy darabig ott éltünk, a lányaim ott jártak iskolába, és rengeteg barátság, emlék és történet köt bennünket hozzá.
A keszthelyi Festetics-kastélyba nem egyszerűen látogatóként érkeztem. Két kedves keszthelyi barátnőmmel mentem: Zsuzsival, aki korábban a kolléganőm volt, valamint Évivel, aki egykor az ügyfelemként érkezett hozzám, azóta azonban nagyon kedves barátnőm lett.
