Adventi kalendárium- A karácsonyi asztaldísz és a szeretet 6. rész

Aznap este Lili később érkezett haza a szokásosnál. Márta néni éppen a kandallónál üldögélt egy kötőtűvel a kezében, miközben Krisztina a konyhában kísérletezett valami új recepttel. Amikor Lili belépett az ajtón, egy halvány mosollyal próbálta leplezni, hogy valami bántja.

– Szia, kicsim! – köszöntötte Márta néni – Hosszú napod volt?
– Igen, kicsit fárasztó – felelte Lili, miközben levette a kabátját.

De Márta néni jól ismerte az unokáját. A szeme alatt apró szomorúság ült, amit a világ összes mosolya sem tudott volna elrejteni.

– Ugye tudod, hogy engem nem tudsz becsapni? Mi történt? – kérdezte Márta néni lágy, de határozott hangon.
Lili először csak a fejét rázta, de ahogy Márta néni tovább kérlelte, lassan megnyílt.

– Egy kollégám ma igazságtalanul kritizált... Nem akartam, hogy észrevegyék, de nagyon rosszul esett. És néha úgy érzem, hogy talán azért bánnak velem így, mert még mindig egyedül vagyok. Mintha valami hiányozna belőlem... – mondta Lili halkan.

Márta néni megsimogatta az unokája kezét.
– Lili, tudnod kell, hogy senki más nem határozhatja meg, hogy ki vagy. Csodálatos, érzékeny lelked van, és aki ezt nem értékeli, az nem érdemli meg az idődet sem.

Krisztina is megjelent a nappaliban, a kezében egy forró teával.
– Nagymama teljesen jól mondja. És hogy egy kis jókedvet csináljunk, mit szólnátok, ha megnéznénk, mi van ma a ládában? – kérdezte mosolyogva.

Lili beleegyezett, és hamarosan mindhárman a láda körül térdeltek. A teteje nyikorgott, amikor Márta néni óvatosan felnyitotta. Ezúttal egy gyönyörű régi karácsonyi asztaldíszt találtak. A dísz elegáns aranyszínű gyöngyökkel volt kirakva, bár néhány gyöngy már hiányzott róla.

– Ez valamikor a nagypapád kedvence volt – mondta Márta néni mosolyogva – Emlékszem, mindig ezt tette az asztal közepére, amikor karácsonyi vacsorát tartottunk.

Lili az asztaldíszt a kezébe vette, és megérintette a sima, hideg felületét.
– Ez gyönyörű, de a hiányzó gyöngyök miatt kicsit szomorúnak tűnik – jegyezte meg.

Krisztina elmosolyodott.
– Akkor miért nem használjuk a gyöngyöket, amiket pár napja találtunk? Megjavíthatjuk, és új életet adhatunk neki.

Mindannyian izgatottan nekiláttak a munkának, és amikor elkészültek, a dísz szinte ragyogott. Lili a kezében tartotta, és halkan megszólalt:
– Holnap ezt beviszem a munkahelyemre. Emlékeztetni fog arra, hogy bármi is történjen, mindig van valami, ami miatt hálás lehetek.

Márta néni elérzékenyült.
– Ez a mi ajándékunk neked, kicsim. Mert szeretünk, és mindig melletted állunk.

Stílustipp: milyen asztaldíszt válassz?

Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó