Aznap este Lili később érkezett haza a szokásosnál. Márta néni éppen a kandallónál üldögélt egy kötőtűvel a kezében, miközben Krisztina a konyhában kísérletezett valami új recepttel. Amikor Lili belépett az ajtón, egy halvány mosollyal próbálta leplezni, hogy valami bántja.
– Szia, kicsim! – köszöntötte Márta néni –
Hosszú napod volt?
– Igen, kicsit fárasztó – felelte Lili, miközben levette a kabátját.
De Márta néni jól ismerte az unokáját. A szeme alatt apró szomorúság ült, amit a világ összes mosolya sem tudott volna elrejteni.
– Ugye tudod, hogy engem nem tudsz becsapni? Mi
történt? – kérdezte Márta néni lágy, de határozott hangon.
Lili először csak a fejét rázta, de ahogy Márta néni tovább kérlelte, lassan
megnyílt.
– Egy kollégám ma igazságtalanul kritizált... Nem akartam, hogy észrevegyék, de nagyon rosszul esett. És néha úgy érzem, hogy talán azért bánnak velem így, mert még mindig egyedül vagyok. Mintha valami hiányozna belőlem... – mondta Lili halkan.
Márta néni megsimogatta az unokája kezét.
– Lili, tudnod kell, hogy senki más nem határozhatja meg, hogy ki vagy.
Csodálatos, érzékeny lelked van, és aki ezt nem értékeli, az nem érdemli meg az
idődet sem.
Krisztina is megjelent a nappaliban, a kezében
egy forró teával.
– Nagymama teljesen jól mondja. És hogy egy kis jókedvet csináljunk, mit szólnátok,
ha megnéznénk, mi van ma a ládában? – kérdezte mosolyogva.
Lili beleegyezett, és hamarosan mindhárman a láda körül térdeltek. A teteje nyikorgott, amikor Márta néni óvatosan felnyitotta. Ezúttal egy gyönyörű régi karácsonyi asztaldíszt találtak. A dísz elegáns aranyszínű gyöngyökkel volt kirakva, bár néhány gyöngy már hiányzott róla.
– Ez valamikor a nagypapád kedvence volt – mondta Márta néni mosolyogva – Emlékszem, mindig ezt tette az asztal közepére, amikor karácsonyi vacsorát tartottunk.
Lili az asztaldíszt a kezébe vette, és
megérintette a sima, hideg felületét.
– Ez gyönyörű, de a hiányzó gyöngyök miatt kicsit szomorúnak tűnik – jegyezte
meg.
Krisztina elmosolyodott.
– Akkor miért nem használjuk a gyöngyöket, amiket pár napja találtunk?
Megjavíthatjuk, és új életet adhatunk neki.
Mindannyian izgatottan nekiláttak a munkának, és
amikor elkészültek, a dísz szinte ragyogott. Lili a kezében tartotta, és halkan
megszólalt:
– Holnap ezt beviszem a munkahelyemre. Emlékeztetni fog arra, hogy bármi is
történjen, mindig van valami, ami miatt hálás lehetek.
Márta néni elérzékenyült.
– Ez a mi ajándékunk neked, kicsim. Mert szeretünk, és mindig melletted állunk.
Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó
Vannak helyek, ahová újra és újra jó visszatérni. Tihany számomra pontosan ilyen. Nem azért, mert minden alkalommal valami teljesen újat mutat, hanem mert ugyanazt a nyugalmat, szépséget és balatoni hangulatot adja. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Stílustanácsadóként gyakran beszélek arról, hogy milyen apró dolgok öregíthetik a megjelenésünket, és arról is, hogyan lehet fiatalosabban, frissebben, önazonosabban öltözködni 40-50-60 év felett. Erről több cikket és videót is készítettem már, mert azt látom, hogy sok nő egyszerűen nem veszi észre, hogy az öltözködése már nem őt szolgálja. Amikor...
Vannak városok, amelyek szépek. Vannak városok, amelyeket jó megnézni. És vannak olyan városok, ahol az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy nem turistaként nézi az utcákat, hanem azon gondolkodik: vajon milyen lenne itt élni? Nekem Brno ilyen hely lett. Gyergyai risztina, stílustanácsadó cikke.
Van valami különleges abban, amikor az ember nem nyaralni megy el, csak kiszakadni egy kicsit a hétköznapokból. Nem egy hétre. Nem két hétre. Csak egyetlen éjszakára. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
