Krisztina ma délelőtt a piacon és a közeli szupermarketben járta végig a polcokat, hogy beszerezze a karácsonyi menühöz még szükséges alapanyagokat. Gondosan összeírta a listát, ám amikor már mindent elpakoltak otthon, Márti néni észrevette, hogy a lilakáposzta valahogy lemaradt.
– Sebaj, majd holnap veszek! – legyintett Krisztina, de Márti néni finoman megjegyezte:
– Jó lesz sietni, mert a káposzta hamar elfogy az ünnepek előtt.
Miközben Márti néni rendszerezte a frissen vásárolt alapanyagokat – a hűtőbe került a hús, a spájzba a liszt és a fűszerek, a mélyhűtőbe pedig a későbbre szánt készletek –, Lili és Krisztina a nappaliban serénykedtek. A család szépen becsomagolta a házi készítésű likőröket. Átlátszó celofánba tekerték az üvegeket, majd a csomagolást díszes szaloncukrokkal kötötték át.
– Így mindenkinek lesz ajándék – jegyezte meg Lili mosolyogva – Egyszerű, de mégis személyes.
Este újra kinyitották a ládát, és egy különleges darab került elő: egy régi szabóságban készített női ruha, sötétzöld színű, gazdag anyagból, gondosan kidolgozott részletekkel. Márti néni óvatosan kihajtotta a ruha hajtásait, és elmesélte, hogy az ő édesanyja, Lili dédnagymamája viselte egy különleges alkalomra.
– Akkoriban minden nő vágyott arra, hogy egy igazán jó szabó által készített ruhája legyen – mesélte Márti néni – Ez a ruha nemcsak gyönyörű, hanem a minőségét is őrzi évtizedek óta. Ma már sajnos ritkán készülnek ilyen gondos munkák.
Krisztina ámulva nézte a ruhát. Finom anyaga, kézzel varrott díszítései, és a bélés precíz kidolgozása mind lenyűgözte.