A karácsony reggele csendesen kezdődött. Krisztina korán kelt, hogy megsüsse a kacsát, amit tegnap este készített elő. A konyhában hamarosan a sült hús illata keveredett a készülő krumplipüré krémes aromájával. Minden mozdulatát türelem és szeretet vezette, hiszen tudta, hogy ezek az apró részletek teszik igazán különlegessé az ünnepet.
Lilit hagyta sokáig aludni.
- Ez a nap úgyis a pihenésről és a nyugalomról szól – gondolta, miközben csendesen serénykedett. Márti néni közben a nappaliban készítette elő az ünnepi asztalt. Az asztal közepére egy csodás, gyertyákkal díszített koszorút helyezett, amelyet még advent első hetében készítettek közösen. Az ünnepi tányérok, a gondosan hajtogatott szalvéták és a csillogó evőeszközök mind-mind a karácsonyi ebéd emelkedettségét hirdették.
- Tökéletes lesz – mondta Márti néni, ahogy egy pillanatra hátralépett, hogy megszemlélje munkáját.
Mire Krisztina befejezte a főzést, a konyhát elárasztotta a karácsony ínycsiklandó illata. Megállt egy pillanatra, hogy megcsodálja a kész asztalt, majd úgy döntött, ideje egy kis időt szánni magára is. Hajmosás után gondosan elkészítette a frizuráját, majd magára öltött egy elegáns, de kényelmes ünnepi ruhát.
Lili lassan ébredezett, és amikor belépett az immár ünnepi díszbe öltözött nappaliba, szinte elakadt a szava.
- Minden csodás – mondta, miközben végignézett az asztalon és a konyhában sürgölődő Krisztinán.
Ahogy közeledett az ebédidő, mindannyian összegyűltek a fa körül. Lili segített a tálalásban, és hamarosan együtt ültek az asztalnál. A nevetés, a beszélgetés, és az ünnepi ételek íze betöltötte a szobát.
Ez volt az a pillanat, amire mindannyian vártak: a karácsony lényege nem az ajándékokban, hanem az együttlétben, a közösen megélt pillanatokban rejlett.
Ahogy elcsendesedett a nap, és lassan beesteledett, Lili a kanapén ült a karácsonyi fények alatt, a tegnap vásárolt könyve egyikét lapozgatva. Márti néni egy kötött kendőt terített a vállára, Krisztina pedig a vacsorához készített elő néhány apróbb falatot.
Ez a karácsony emlékezetes marad – egy olyan nap, ami a család és a szeretet ünnepéről szólt, tele apró örömökkel és maradandó emlékekkel.
Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó
A stílusról sokan azt gondolják, hogy ruhákból áll. Színekből, cipőkből, táskákból, ékszerekből. Pedig minél idősebb leszek, annál inkább azt érzem, hogy a stílus valójában sokkal több ennél. A stílus az, ahogyan élünk. Ahogyan döntéseket hozunk. Ahogyan eltöltünk egy szabad hétvégét. Ahogyan merünk elindulni egyedül. Gyergyai Krisztina,...
Az elmúlt egy hónapban három olyan vendégem is volt szín- és stílustanácsadáson, akik széles egyenes, vagyis H alkatúak voltak. Beszélgetés közben szinte mindegyikük azt mondta, hogy nem tudja eldönteni, milyen alkat lehet, mert nem klasszikus körte, nem igazi alma, és homokórának sem érzi magát. Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó cikke.
Amikor végre megérkezik a jó idő, és előkerülnek a nyári ruhák, a legtöbb nő első gondolata általában az, hogy "na végre". Végre nem kell kabát, harisnya, vastag pulóver, rétegek. Végre lehet egy kicsit könnyedebben, lazábban öltözni. Aztán sokszor ott jön a furcsa érzés a tükör előtt. Valahogy mégsem az az összhatás, amire számítottunk. Gyergyai...
Ahogy elkezd melegedni az idő, és végre előbújik a nap, valami furcsa dolog történik a nőkkel. Télen még egészen jól elvagyunk magunkkal. Kabát, rétegek, hosszabb kardigánok, sötétebb ruhák – valahogy könnyebb. Aztán egyszer csak megérkezik az első igazán meleg nap, és hirtelen minden megváltozik. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
