Van, amikor a test nem fáj igazán. Nem állít meg, nem kényszerít, nem ijeszt meg azonnal. Csak ad egy furcsa érzést, amit nem tudunk pontosan hova tenni. Mintha valami nem lenne egészen rendben, de közben mégis minden működik. Ilyenkor az ember általában legyint. Túl sokat ültem. Biztos elfeküdtem. Majd elmúlik. És legtöbbször el is múlik. Csak közben a test emlékezik. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Nem időrendben, nem logikusan, hanem valahogy egészen máshogy. Emlékszik egy mozdulatra a sötétben, amikor nem figyeltünk. Egy ütésre, ami akkor nem tűnt fontosnak. Egy cipőre, amit nem szoktunk hordani, csak most, mert olyan volt a helyzet. Egy napra, amikor sokat ültünk, vastagon felöltöztünk, és nem igazán volt tér megállni. A test ezeket nem külön kezeli. Egyszerűen csak összegyűjti őket, és később jelez.
Nem fájdalommal. Inkább egyfajta feszüléssel. Egy idegen érzetettel. Valami olyasmivel, amitől megállunk egy pillanatra, és elgondolkodunk: ez most mi?
Néha csak később áll össze a kép. Reggel, egy kávé mellett. Egy mozdulatnál a kanapén. Egy fél emléknél, ami hirtelen beugrik, és egyszer csak értelmet ad annak, ami előző este még ijesztő volt. Ilyenkor nem az történik, hogy baj van. Hanem az, hogy megértjük: a test végig tudta, csak mi nem kapcsoltuk össze azonnal a dolgokat.
A stílusról sokszor úgy beszélünk, mintha kizárólag a látványról szólna. Arról, hogyan nézünk ki. Pedig legalább ennyire arról is, hogyan vagyunk benne a nap végén. Hogy elférünk-e a saját ruháinkban. Hogy szabadon mozog-e a testünk, vagy egész nap alkalmazkodik. Hogy egy réteg még véd, vagy már szorít. Hogy egy "majd kibírom" döntés végül hogyan ül meg rajtunk.
Nem minden szép ruha élhető. És nem minden élhető ruha látványos. A kettő között pedig ott van az a finom egyensúly, amit csak akkor találunk meg, ha figyelünk magunkra. Nem szabályokból, nem trendekből, hanem érzésekből.
A komfort nem lustaság. A pihenés nem gyengeség. Az, hogy megállunk egy furcsa testi jelzésnél, nem szorongás, hanem kapcsolat. Kapcsolat önmagunkkal, a testünkkel, azzal, ahogyan valójában vagyunk a mindennapokban.
A test nem ellenség. Nem akadály. Nem egy probléma, amit gyorsan meg kell oldani. Sokkal inkább egy iránytű. És amikor megtanulunk nem megijedni tőle, hanem meghallani, akkor a stílus is máshonnan indul el. Nem a tükörből. Nem a fotókból. Hanem belülről.
Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó
Ha megkérdeznénk száz embert, mitől lesz valaki stílusos, a legtöbben valószínűleg azt válaszolnák, hogy a ruháitól. Majdnem 30 év szín- és stílustanácsadói tapasztalat után azonban egészen máshogy látom ezt. A stílus szerintem nem a gardróbban kezdődik, és nem is egy új ruha megvásárlásával. Sokkal korábban indul: abban, hogyan bánunk önmagunkkal,...
Vannak helyek, ahová újra és újra jó visszatérni. Tihany számomra pontosan ilyen. Nem azért, mert minden alkalommal valami teljesen újat mutat, hanem mert ugyanazt a nyugalmat, szépséget és balatoni hangulatot adja. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Stílustanácsadóként gyakran beszélek arról, hogy milyen apró dolgok öregíthetik a megjelenésünket, és arról is, hogyan lehet fiatalosabban, frissebben, önazonosabban öltözködni 40-50-60 év felett. Erről több cikket és videót is készítettem már, mert azt látom, hogy sok nő egyszerűen nem veszi észre, hogy az öltözködése már nem őt szolgálja. Amikor...
Vannak városok, amelyek szépek. Vannak városok, amelyeket jó megnézni. És vannak olyan városok, ahol az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy nem turistaként nézi az utcákat, hanem azon gondolkodik: vajon milyen lenne itt élni? Nekem Brno ilyen hely lett. Gyergyai risztina, stílustanácsadó cikke.
