Ez itt az én nagymamám – elöl, középen, sötét kosztümben egy május 1-váci programon.
Elegáns, büszke, stílusos. Mindig az volt. Szépen járt, szépen beszélt, szépen írt. És mindig figyelt arra, hogyan néz ki.
Sokszor (talán túl sokszor) kritizálta az én megjelenésemet is. De most már tudom: ő a stílus szeretetét adta tovább nekem.
Tőle származik az a mondat, amit azóta már én is idéztem egy korábbi posztomban:
👉 "Egy nőnek a cipője és a haja legyen tökéletes – a kettő közötti rész csak ezután következik."
📎 (munkahelyi öltözködéses posztomban írtam róla)
Tavaly ment el, 93 évesen. Az egyik legnagyobb stílusos példaképem.
Azt mondta: "A hosszú élet titka, hogy nem idegeskedünk minden felesleges dolgon." – Aztán persze ő mindig ideges volt. És mégis: élt, élt, élt, minden pillanatban jelen volt, nőként is.
Ma rá emlékezem. És egy kicsit hálát adok azért, hogy tőle is kaptam valamit abból, amit most stílusnak hívok.
Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó
Nem először foglalkozom azzal, hogyan élnek, gondolkodnak és öltöznek az 50 feletti nők. Korábban készítettem egy valódi interjút Ilonával, amelynek meglepően nagy visszhangja lett. Nem azért, mert különleges volt a ruhatára, hanem mert őszintén beszélt arról, hol tart az életében, és mit jelent számára a megjelenés ebben az életszakaszban.
A legtöbb férfi nem akar divatos lenni. Csak nem akar rosszul kinézni. Mégis vannak visszatérő hibák, amik miatt egy megjelenés slamposnak, bizonytalannak vagy igénytelennek hat – akkor is, ha amúgy "nem lenne vele baj".
Van, amikor a test nem fáj igazán. Nem állít meg, nem kényszerít, nem ijeszt meg azonnal. Csak ad egy furcsa érzést, amit nem tudunk pontosan hova tenni. Mintha valami nem lenne egészen rendben, de közben mégis minden működik. Ilyenkor az ember általában legyint. Túl sokat ültem. Biztos elfeküdtem. Majd elmúlik. És legtöbbször el is múlik. Csak...
A Stílusom Gány videósorozat egy kísérletként indult.
Ma már egyre inkább egy felismerés: néha sokkal jobban tanulunk abból, amit nem érdemes csinálni.
