A Continental Hotelben újra stílustalálkozót tartott a Magyar Stílustanácsadók Szövetsége februárban. A találkozón sok mindenről beszélgettünk, megosztottuk egymással munkásságunkat, sikereinket, új projektjeinket egy finom ebéd mellett. Néhány fotót is készítettünk. Érdekesség, hogy a gyönyörű szálloda egész enteriőrje meleg fényű, és meleg árnyalatú, így a hideg színtípusú hölgyek (pl. én) sajnos nagyon előnytelenül néznek ki a fotókon. Ez persze nem rontotta a hangulatunkat. Kolléganőmmel, Andival készítettünk 1-2 közös fotót, és videot is (a képek alatt megtekintheted). Zsófia lányommal is lőttünk egy szelfit.
Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó
A tél Magyarországon ritkán elegáns: egyszer esik az eső, máskor apró jéggolyók pattognak a kabátodon, majd két óra múlva kisüt a nap. Nem csoda, hogy ilyenkor sok nő bizonytalan abban, hogyan induljon el úgy otthonról, hogy ne ázzon át, ne fázzon meg, és mégis stílusosan nézzen ki.
Ma délután a Magyar Nemzeti Galériában jártam. Nem munkából, nem tanításból, nem elemzésből – csak úgy.
Engedtem, hogy a festmények színei vezessenek. Hogy a múlt század elejének csendje beszéljen hozzám. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
A szuperérzékeny nők másképp szeretnek.
Mélyebben, árnyaltabban, és legtöbbször — teljes szívvel.
Épp ezért nem tudunk "csak úgy" kiszeretni valakiből.
Nem kapcsol ki az emlék, a hang, a mozdulat, a közös kávé.
A veszteség ilyenkor nemcsak egy kapcsolat végét jelenti,
hanem egy teljes érzelmi univerzum összeomlását.
A stílusvilágban nem mindig minden tökéletes. Néha félremegy a kabát hossza, néha a barna táska "mindenhez jó", és néha csak egyszerűen… gány. És ez így van rendjén!
