Nem a növény változott meg. A figyelem. Évek óta ott álltak a teraszon a nagymamámtól örökölt növények, a régi cserepeikben, valahol a lomok között. Nem dobtam ki őket, de igazából nem is foglalkoztam velük. Ott voltak, éltek valahogy, én pedig időnként észrevettem őket, máskor meg egyszerűen elmentem mellettük. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Aztán néhány hete elegem lett abból, hogy a saját teraszomat sem tudom használni, mert 2 éve egy építkezésen élek.
Egy építkezés közepén élek már nagyon régóta, mert valahogy sosem jutok egyedül a végére. A terasz rendbetétele is folyton várhatott. Egyik nap azonban úgy döntöttem, hogy nem várok tovább. Lepakoltam, kitakarítottam, lemostam mindent, elővettem a garázsban álló régi bútorokat, és elkezdtem kialakítani magamnak egy olyan helyet, ahol végre jól érzem magam.
Ekkor vettem elő a növényeket is.
Nem ültettem át őket. Nem kaptak új földet, különleges tápoldatot vagy drága kezelést. Még a régi cserepükben maradtak. Mindössze szép fonott tartókba tettem őket, helyet adtam nekik a teraszon, és elkezdtem rendszeresen locsolni őket.
Két héttel később alig ismertem rájuk.
Kizöldültek. Kinyíltak. Dúsabbá váltak, és a korábban lefelé lógó ágaik egyszer csak elkezdtek felfelé kapaszkodni.
Nem készültem előtte–utána fényképet csinálni róluk, hiszen nem gondoltam, hogy bármi különös fog történni. Szerencsére találtam egy korábbi, távolabbról készült teraszfotót, amelyből ki tudtam vágni, hogyan néztek ki azelőtt.
Amikor egymás mellé tettem a két képet, akkor értettem meg igazán, mi történt.
Nem a növény változott meg. A figyelem.
Ugyanaz a növény maradt. Ugyanabban a cserépben, ugyanazzal a múlttal és ugyanazokkal a gyökerekkel. Nem kellett lecserélni, kidobni vagy valami egészen mást csinálni belőle.
Csak végre olyan helyre került, ahol észrevettem. Vizet kapott, gondoskodást és egy szép környezetet. Ennyi elég volt ahhoz, hogy újra megmutassa, mi minden van benne. Ráadásul, rákerestem, mi a neve: Sedum reflexum 'Blue Spruce' – kék kövi varjúháj. Így, hogy nevesítettem, máris még jobban tetszik. Különleges nevű, szép kék kövi varjúháj.
És miközben néztem a két képet, arra gondoltam: vajon hány nő él pontosan így?
Nem azért fáradt, kedvetlen vagy elégedetlen önmagával, mert valami baj lenne vele. Nem azért nem érzi magát szépnek, mert már nem lehet az. És nem feltétlenül azért nem szereti a tükörképét, mert teljesen meg kellene változnia.
Lehet, hogy egyszerűen túl régóta nem figyelt magára.
Mindig volt valaki vagy valami fontosabb. A gyerekek, a munka, a család, az otthon, a feladatok és a megoldandó problémák. Közben ő valahogy hátrébb került. Mint egy növény, amelyet nem dobunk ki, de amely mellett nap mint nap úgy megyünk el, hogy már észre sem vesszük.
Aztán egyszer csak belenéz a tükörbe, és azt érzi: nem tudom, mikor változtam meg ennyire.
Pedig talán nem is ő változott meg. Hanem a figyelem tűnt el.
Sokan ilyenkor azt gondolják, hogy mindent elölről kellene kezdeniük. Le kellene fogyniuk, teljesen új ruhatárat kellene vásárolniuk, meg kellene változtatniuk a hajukat, az alakjukat vagy akár az egész életüket.
Pedig sokszor nem teljes átalakulásra van szükség. Hanem arra, hogy végre újra magadra figyelj.
Hogy megnézd, milyen színek teszik ragyogóbbá az arcodat. Milyen szabás mutatja meg szépen az alakodat. Mi az, ami még mindig ott van benned, csak az elmúlt években háttérbe szorult. Hogy ne hibákat keress magadon, hanem lehetőségeket.
Ezt látom a saját ügyfeleimnél is.
Nem új embert csinálok belőlük. Nem akarom őket valaki mássá alakítani, és nem mondom meg nekik, milyennek kellene lenniük. Segítek újra észrevenni azt a nőt, aki eddig is ott volt bennük.
Megmutatom, milyen színek, fazonok és összeállítások emelik ki őket. Segítek rendet tenni a sok bizonytalanság között, és olyan kapaszkodókat adok, amelyeket a hétköznapokban is tudnak használni.
És gyakran már ettől megváltozik a tartásuk. Másképp néznek a tükörbe, bátrabban választanak ruhát, és újra öröm lesz számukra felöltözni.
Pontosan úgy, ahogy a növények is elkezdtek felfelé kapaszkodni, amikor végre figyelmet kaptak.
A Krisztina válogatásai azért születtek meg, hogy akkor is kapj tőlem segítséget és kész megoldásokat, ha most nem személyes tanácsadásra van szükséged.
Ezekben mindig egy konkrét élethelyzethez vagy öltözködési problémához válogatom össze neked a legfontosabb tudnivalókat. Nem általános divatszabályokat kapsz, hanem érthető, használható ötleteket, amelyekkel el tudsz indulni.
Mert néha tényleg nem kell teljesen megváltoztatnod magad.
Lehet, hogy csak egy kis figyelemre, néhány jó színre, jól megválasztott fazonra és olyan megoldásokra van szükséged, amelyek segítségével újra észreveszed magad.
Ahogy a növényeimnek sem új élet kellett. Csak víz, egy szép hely és egy kis törődés.
Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó
Nem a növény változott meg. A figyelem. Évek óta ott álltak a teraszon a nagymamámtól örökölt növények, a régi cserepeikben, valahol a lomok között. Nem dobtam ki őket, de igazából nem is foglalkoztam velük. Ott voltak, éltek valahogy, én pedig időnként észrevettem őket, máskor meg egyszerűen elmentem mellettük. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó...
Sokan azt gondolják, hogy a jó pakolás ott kezdődik, hogy előveszünk egy bőröndöt, és elkezdjük beletenni a ruhákat. Pedig szerintem a pakolás már jóval korábban elkezdődik. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
