Mindannyian más fényben születünk.
Más az égbolt színe, a napfény ereje, a föld árnyalata körülöttünk – és ezek valahol mélyen belenőnek a bőrünkbe, a hajunkba, a szemünkbe.
Évszázadok alatt a világ népei alkalmazkodtak ahhoz a fényhez, amiben élnek – és ennek lenyomata ott van a színtípusainkban is. Gyergyai Krisztina, színtanácsadó cikke.
Amikor színtanácsadóként különböző típusokat vizsgálunk, mindig lenyűgöz, mennyire természetes logika húzódik meg a sokféleség mögött.
Ahol sok a napfény, ott a bőr mélyebb, teltebb tónusú – ahol hűvös az ég és gyenge a nap, ott áttetszőbb, világosabb árnyalatok születnek.
Mintha maga a természet keverte volna ki az emberek színpalettáját.
Az északi tájakon, ahol a nap ritkán ragyog és a fény hideg, világos, hamvas színtípusok élnek.
Szőkés, hamvas hajak, hideg rózsás bőr, kékes vagy szürkés szemek – ezek a tónusok nem a napfényben versenyeznek, hanem a borús ég alatt harmonizálnak.
A természet itt pasztell, és az emberek is azok.
Ahol erős a napfény és aranyló a táj, ott a bőr mélyebb, a haj sötétebb, a színek telítettebbek.
A mediterrán és afrikai népek ősz és tél típusai ebben a fényben szinte életre kelnek – ami északon harsánynak tűnne, ott természetes.
A bőrükön a meleg árnyalatok nem "ütnek el", hanem összekacsintanak a nappal.
Ázsiában a bőr és a haj pigmentált, a szem sötét – és mindehhez gyakran porcelánosan sima bőrfelület társul.
Ez az a típus, ami a tiszta, hideg színeket viseli a legjobban: a mélykéket, a rubinvöröset, a hófehéret.
A tél típus itt nem kivétel, hanem szabály.
És mégis: a finomság, a visszafogottság ugyanúgy jelen van, csak más fényben.
Itt, ahol az éghajlat is keveredik, a színtípusok is.
Élnek köztünk világos, élénk tavaszok, finom nyarak és kontrasztos telek – néha akár egy családon belül is mindhárom.
A Prémium Stílusiskolában, ahol évről évre több száz hölgyet vizsgálunk, azt tapasztaljuk, hogy Magyarországon a világos, élénk tavasz és a hideg tél típusok aránya a legmagasabb, míg az igazi, mély őszök ritkák.
Talán a keveredés, talán a fény, talán a Duna menti sokszínűség teszi – de az átmenet itt a legizgalmasabb.
Ha a világot színtípusokban nézzük, nem az a fontos, ki hova tartozik.
A lényeg az, hogy mindenhol megvan a harmónia: a színek és az emberek egymásra hangolódnak.
Egy világos skandináv nő és egy afrikai nő között óriási a kontraszt, mégis mindkettő a maga környezetében tökéletesen illeszkedik a tájhoz.
És talán ez a színtanácsadás legszebb üzenete:
hogy nem az a cél, hogy mindenki egyforma legyen, hanem hogy mindenki megtalálja a saját fényét – abban a világban, ahol született.
Gyergyai Krisztina, színtanácsadó
Ma kiraktam egy videót, amiben két cipőt tartok a kezemben, és felteszem a kérdést: téged is feltör a papucs vagy a szandál?
És látom a nézettségen, hogy igen. Nagyon sokakat. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Nagyon érdekes, hogy amikor öltözködésről beszélünk, szinte mindig ugyanazok a témák kerülnek elő. Hogyan takarjunk el egy kis hasat, hogyan formáljuk a csípőt, hogyan öltözzünk alacsonyként vagy molettként. És közben van egy másik csoport, akikről alig esik szó. Azok a nők, akik nagyon vékonyak. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Reggel van, az a fajta, amikor már nem hideg, de még nem is igazán meleg. A levegőben ott van a nap ígérete, és valahogy minden könnyebbnek tűnik. Ilyenkor látom egyre többször: nők biciklivel mennek dolgozni. Nem sportolnak, nem teljesítenek – csak haladnak. Egyensúlyban a várossal, a saját tempójukkal, és valahol mélyen a saját stílusukkal is. ...
