Mindannyian más fényben születünk.
Más az égbolt színe, a napfény ereje, a föld árnyalata körülöttünk – és ezek valahol mélyen belenőnek a bőrünkbe, a hajunkba, a szemünkbe.
Évszázadok alatt a világ népei alkalmazkodtak ahhoz a fényhez, amiben élnek – és ennek lenyomata ott van a színtípusainkban is. Gyergyai Krisztina, színtanácsadó cikke.
Amikor színtanácsadóként különböző típusokat vizsgálunk, mindig lenyűgöz, mennyire természetes logika húzódik meg a sokféleség mögött.
Ahol sok a napfény, ott a bőr mélyebb, teltebb tónusú – ahol hűvös az ég és gyenge a nap, ott áttetszőbb, világosabb árnyalatok születnek.
Mintha maga a természet keverte volna ki az emberek színpalettáját.
Az északi tájakon, ahol a nap ritkán ragyog és a fény hideg, világos, hamvas színtípusok élnek.
Szőkés, hamvas hajak, hideg rózsás bőr, kékes vagy szürkés szemek – ezek a tónusok nem a napfényben versenyeznek, hanem a borús ég alatt harmonizálnak.
A természet itt pasztell, és az emberek is azok.
Ahol erős a napfény és aranyló a táj, ott a bőr mélyebb, a haj sötétebb, a színek telítettebbek.
A mediterrán és afrikai népek ősz és tél típusai ebben a fényben szinte életre kelnek – ami északon harsánynak tűnne, ott természetes.
A bőrükön a meleg árnyalatok nem "ütnek el", hanem összekacsintanak a nappal.
Ázsiában a bőr és a haj pigmentált, a szem sötét – és mindehhez gyakran porcelánosan sima bőrfelület társul.
Ez az a típus, ami a tiszta, hideg színeket viseli a legjobban: a mélykéket, a rubinvöröset, a hófehéret.
A tél típus itt nem kivétel, hanem szabály.
És mégis: a finomság, a visszafogottság ugyanúgy jelen van, csak más fényben.
Itt, ahol az éghajlat is keveredik, a színtípusok is.
Élnek köztünk világos, élénk tavaszok, finom nyarak és kontrasztos telek – néha akár egy családon belül is mindhárom.
A Prémium Stílusiskolában, ahol évről évre több száz hölgyet vizsgálunk, azt tapasztaljuk, hogy Magyarországon a világos, élénk tavasz és a hideg tél típusok aránya a legmagasabb, míg az igazi, mély őszök ritkák.
Talán a keveredés, talán a fény, talán a Duna menti sokszínűség teszi – de az átmenet itt a legizgalmasabb.
Ha a világot színtípusokban nézzük, nem az a fontos, ki hova tartozik.
A lényeg az, hogy mindenhol megvan a harmónia: a színek és az emberek egymásra hangolódnak.
Egy világos skandináv nő és egy afrikai nő között óriási a kontraszt, mégis mindkettő a maga környezetében tökéletesen illeszkedik a tájhoz.
És talán ez a színtanácsadás legszebb üzenete:
hogy nem az a cél, hogy mindenki egyforma legyen, hanem hogy mindenki megtalálja a saját fényét – abban a világban, ahol született.
Gyergyai Krisztina, színtanácsadó
A nyár folyamán több olyan vendégemmel dolgoztam együtt, akik nem egyszerűen egy új ruhát kerestek. Szerették volna végre megérteni, hogy milyen színek, fazonok és összeállítások állnak igazán jól nekik – és hogyan tudják mindezt a saját életükben is használni. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó.
A nyár legforróbb napjaiban öt napra felköltöztünk Dobogókőre. Amikor odalent szinte elviselhetetlen volt a hőség, a hegyen néhány fokkal hűvösebb levegő fogadott bennünket. Meleg volt ott is, nagyon meleg, de azt a néhány fok különbséget ilyenkor az ember szinte megváltásként éli meg.
Nem az életkorod tesz öregasszonyossá. Sokkal inkább az, ha csupa olyan ruhát választasz, amelynek se formája, se színe, se karaktere nincs.
Keszthely számunkra nem egyszerűen egy balatoni város. Egy darabig ott éltünk, a lányaim ott jártak iskolába, és rengeteg barátság, emlék és történet köt bennünket hozzá.
