Az öltözködés 50 felett nem attól válik nehézzé, hogy kevesebb a lehetőség. Hanem attól, hogy túl sok mindenhez ragaszkodunk, ami már nem szolgál minket. Nem fazonokról, nem színekről van szó, hanem gondolkodásmódról.
Az első, amit érdemes elengedni, az mások véleményének túlzott figyelése. Az a belső hang, ami azt mondja: "ez már túl sok", "ez nem illik", "mit szólnának hozzá". Erről írtam már abban a cikkben is, hogy miért nem alkalmakra kell öltözni, hanem az életedhez – mert amíg kifelé figyelsz, addig nem tudsz igazán jelen lenni a saját hétköznapjaidban.
A második dolog a "jó lesz még" ruhák gyűjtése. Azok a darabok, amelyek kényelmesek, megszokottak, de soha nem okoznak jó érzést. Ezek a ruhák nem bántanak látványosan, csak lassan elveszik a tartásodat. Pont ezek azok az elemek, amelyek a hétköznapokban láthatatlanná tesznek, miközben azt hiszed, észrevétlen maradsz bennük.
A harmadik az alkalmakra tartogatott önmagad. Amikor csak akkor "öltözöl fel", ha van rá ok. Ha valami különleges történik. Pedig az életed nagy része nem alkalom, hanem hétköznap. És ha mindig a középszerűt választod ezekre a napokra, akkor saját magadat hagyod ki az életedből.
A Stílusom gány sorozatban ezekre a megszokott, rosszul működő mintákra világítok rá humorral, túlzással, paródiával. Nem azért, hogy bárkit kinevessünk, hanem hogy felismerhetővé váljon, min érdemes változtatni.
50 felett nem új szabályokra van szükség, hanem arra, hogy elengedd azt, ami már nem te vagy. Nem kevesebb lesz tőle az öltözködésed, hanem tisztább. Pontosabb. Könnyebb.
És innen már sokkal egyszerűbb továbblépni – akár egy tudatosabb hétköznapi ruhatár felé, akár egy stílustanácsadással, ahol nem trendeket kapsz, hanem működő megoldásokat önmagadra szabva.
Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó
A nyár folyamán több olyan vendégemmel dolgoztam együtt, akik nem egyszerűen egy új ruhát kerestek. Szerették volna végre megérteni, hogy milyen színek, fazonok és összeállítások állnak igazán jól nekik – és hogyan tudják mindezt a saját életükben is használni. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó.
A nyár legforróbb napjaiban öt napra felköltöztünk Dobogókőre. Amikor odalent szinte elviselhetetlen volt a hőség, a hegyen néhány fokkal hűvösebb levegő fogadott bennünket. Meleg volt ott is, nagyon meleg, de azt a néhány fok különbséget ilyenkor az ember szinte megváltásként éli meg.
Nem az életkorod tesz öregasszonyossá. Sokkal inkább az, ha csupa olyan ruhát választasz, amelynek se formája, se színe, se karaktere nincs.
Keszthely számunkra nem egyszerűen egy balatoni város. Egy darabig ott éltünk, a lányaim ott jártak iskolába, és rengeteg barátság, emlék és történet köt bennünket hozzá.
