A magas nők problémája első ránézésre teljesen más, mint az alacsony nőké. És mégis ugyanaz. Ők nem attól tartanak, hogy kevesek. Hanem attól, hogy túl sokak. Túl magasak, túl feltűnőek, túl jelen vannak egy térben. És sokszor pont emiatt próbálnak "visszavenni" magukból. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Miért nem alkalmakra kell öltözni, hanem az életedhez
Sokan úgy vásárolnak ruhát, hogy közben szinte észrevétlenül ezt mondják maguknak: "ez jó lesz szaladgálni", "ez jó lesz a boltba", "ez csak hétköznapi". Önmagában ezzel még nem is lenne gond, hiszen az életünk nagy része valóban hétköznapokból áll. A probléma akkor kezdődik, amikor a "hétköznapi" egyenlővé válik a középszerűvel, amikor szinte minden ruhánkat így választjuk ki, és soha nem azt kérdezzük meg magunktól, hogy mit szeretnénk viselni, hanem csak azt, hogy mi az, ami elmegy.
Így telik meg a gardrób olyan darabokkal, amelyek kényelmesek, funkcionálisak, nem igényelnek döntést, nem kérnek figyelmet, de közben semmit nem adnak vissza abból, akik valójában vagyunk. Ezek a ruhák túl akarnak lenni a napon, nem jelen lenni benne. Pedig az életünk nem alkalmak sorozata. Nem meghívásokból, nem különleges eseményekből áll, hanem apró, hétköznapi mozdulatokból: ügyintézésből, bevásárlásból, találkozásokból, amelyek nincsenek előre betervezve.
És ilyenkor történik meg az, amire ritkán gondolunk. Összefutunk valakivel. Egy régi ismerőssel, egy korábbi kollégával, egy olyan emberrel, aki most lát minket először hosszú idő után. És amit lát, az nem mi vagyunk, hanem egy funkcionális verziónk. Egy "szaladgálós", "csak elintézős" énünk, amelynek semmi köze ahhoz, amit belül képviselünk.
Nem arról van szó, hogy mindig csinosnak kell lenni, vagy hogy minden nap fel kell öltözni valamilyen alkalomra. Arról van szó, hogy kinek öltözünk. Mert ha csak alkalmakra öltözünk fel igazán, akkor a hétköznapjainkban nem saját magunknak jelenünk meg, hanem egy kompromisszumos változatban. És ha hosszú ideig megelégszünk ezzel a középszerűséggel, előbb-utóbb el is hisszük, hogy ez vagyunk mi.
Pedig az igényes hétköznapi öltözködés nem a külvilágnak szól. Nem mások elvárásairól szól. Hanem arról, hogy amikor belenézel a tükörbe, vagy amikor valaki váratlanul meglát, akkor az az ember legyen jelen, aki belül vagy. Nem az ünnepi verziód, nem az alkalmi éned, hanem te magad. Az öltözködés nem eseményekhez kell, hanem az életedhez. És az életed – bármennyire hétköznapi is – megérdemli, hogy komolyan vedd.
Ha mindez ismerős érzés, és szeretnél kilépni abból, hogy a hétköznapjaidban csak egy "elintézős" verziódban vagy jelen, akkor ebben szívesen segítek. A stílustanácsadás nálam nem arról szól, hogy teljesen lecseréljük a ruhatáradat, hanem arról, hogy meglássuk, milyen hétköznapi megoldások működnek valóban számodra. Egyszerű alapdarabokkal, hordható színekkel, olyan szettekkel, amelyeket én magam is viselek a mindennapokban. Nem alkalmakra, nem kirakatnak, hanem az élethez. Ha szeretnéd megtapasztalni, milyen érzés saját magadnak felöltözni a hétköznapokban is, akkor várlak stílustanácsadásra.
Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó
Van egy pont az öltözködésben, ahol már nem a ruhákról van szó. Hanem arról, hogy mit látsz magadból a tükörben. És arról, hogy mit látnak mások belőled, amikor végigmész az utcán. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Lehet rajtad egy drága ruha, lehet jó az alakod, és mégis valami "nem áll össze". Ismerős?
Van egy nagyon gyakori tévhit az öltözködéssel kapcsolatban:
hogy attól lesz valami "drágább hatású", hogy sokba került.




