Az est csendesen érkezett meg a házhoz, ahogy Lili és Krisztina fáradtan huppantak le a kanapéra Márti néni társaságában. A kandallóban pattogott a tűz, és a karácsonyi díszek halvány fényei melegséggel töltötték meg a szobát. Az esti teát szorongatva a család újra a ládához lépett, kíváncsian várva, hogy aznap mit rejt számukra.
Ahogy Márti néni felnyitotta a ládát, egy kopottas, régi könyvet emelt ki belőle. A borítóján már alig kivehető aranyozott betűk díszelegtek, a lapok sárgásak voltak az idő múlásától.
– Ez a régi verseskönyv, amit még anyukám adott nekem! – mondta Márti néni elérzékenyülve. Óvatosan lapozgatott benne, és hamarosan kiesett belőle egy lap, melyen egy jól ismert vers: Weöres Sándor Száncsengő című költeményét írta valaki kézzel – Ez volt a kedvencetek kiskorotokban – tette hozzá mosolyogva.
– Ó, tényleg! – kiáltott fel Krisztina. – Mennyit szavaltuk ezt a verset Lilinek, amikor még pici volt!
– És énekelni is imádtuk! – csatlakozott Lili, akinek az arcán egy széles mosoly jelent meg. – "Szétmálló hangerdő, csing-ling-ling száncsengő…" – dúdolta halkan, és Márti néni szavakkal kísérte:
– "Száncsengő - csing-ling-ling -tél öblén távol ring.…"
A három nő hangja lassan összefonódott, ahogy együtt idézték fel a régi dallamot. Krisztina szemében könny csillant meg:
– Emlékszem, hogy te tanítottad meg nekem, mama – nézett Márti nénire – És most már Lili is viszi tovább.
Márti néni elgondolkodva nézett rájuk.
– Tudjátok, ez az igazi ajándék a családban: a hagyományok, amiket továbbadunk. Egy vers, egy dallam, egy szokás… ezek generációkon átívelő kapcsok, amik összetartanak minket.
Lili bólintott, szívében melegség áradt szét.
– Igazad van, nagymama. És milyen jó, hogy ezt együtt élhetjük át.
A könyvet közösen helyezték el az asztalon, hogy karácsonyig még többször felcsaphassák. Az est egy-egy újra felfedezett emlékkel gazdagította mindhármukat, és már alig várták, mit rejthet a láda másnapra.
A hagyományok tisztelete nemcsak a szokásainkban, hanem az öltözködésünkben is megjelenhet. Egy örökölt kendő, nagymama ékszere, vagy egy régi táska stílusos és érzelmi értékkel bíró kiegészítő lehet. Válassz olyan darabokat, amelyek mesélnek!
Mi várhat még a ládában? A három nő kíváncsian várta a következő napot…
Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó
Amikor végre megérkezik a jó idő, és előkerülnek a nyári ruhák, a legtöbb nő első gondolata általában az, hogy "na végre". Végre nem kell kabát, harisnya, vastag pulóver, rétegek. Végre lehet egy kicsit könnyedebben, lazábban öltözni. Aztán sokszor ott jön a furcsa érzés a tükör előtt. Valahogy mégsem az az összhatás, amire számítottunk. Gyergyai...
Ahogy elkezd melegedni az idő, és végre előbújik a nap, valami furcsa dolog történik a nőkkel. Télen még egészen jól elvagyunk magunkkal. Kabát, rétegek, hosszabb kardigánok, sötétebb ruhák – valahogy könnyebb. Aztán egyszer csak megérkezik az első igazán meleg nap, és hirtelen minden megváltozik. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
A legtöbb nő úgy választ táskát, hogy egyszerűen megtetszik neki valami. Szép a színe, praktikusnak tűnik, belefér minden, vagy éppen akciós volt. Aztán hazaviszi, elkezdi hordani, és valahogy mégsem áll össze az összhatás. Pedig egy táska sokkal többet befolyásol a megjelenésen, mint azt a legtöbben gondolnák. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó...
Amíg télen könnyebb rétegezni, hosszabb kabátokkal, sötétebb színekkel vagy vastagabb anyagokkal egy kicsit "csalni", addig tavasszal és nyáron sok nő hirtelen úgy érzi, hogy minden látszik. A has, a comb, a fenék, a csípő – azok a részek, amiket legszívesebben eltakarna. És ilyenkor sokan ugyanabba a hibába esnek bele. Megpróbálják teljesen...
