Az est csendesen érkezett meg a házhoz, ahogy Lili és Krisztina fáradtan huppantak le a kanapéra Márti néni társaságában. A kandallóban pattogott a tűz, és a karácsonyi díszek halvány fényei melegséggel töltötték meg a szobát. Az esti teát szorongatva a család újra a ládához lépett, kíváncsian várva, hogy aznap mit rejt számukra.
Ahogy Márti néni felnyitotta a ládát, egy kopottas, régi könyvet emelt ki belőle. A borítóján már alig kivehető aranyozott betűk díszelegtek, a lapok sárgásak voltak az idő múlásától.
– Ez a régi verseskönyv, amit még anyukám adott nekem! – mondta Márti néni elérzékenyülve. Óvatosan lapozgatott benne, és hamarosan kiesett belőle egy lap, melyen egy jól ismert vers: Weöres Sándor Száncsengő című költeményét írta valaki kézzel – Ez volt a kedvencetek kiskorotokban – tette hozzá mosolyogva.
– Ó, tényleg! – kiáltott fel Krisztina. – Mennyit szavaltuk ezt a verset Lilinek, amikor még pici volt!
– És énekelni is imádtuk! – csatlakozott Lili, akinek az arcán egy széles mosoly jelent meg. – "Szétmálló hangerdő, csing-ling-ling száncsengő…" – dúdolta halkan, és Márti néni szavakkal kísérte:
– "Száncsengő - csing-ling-ling -tél öblén távol ring.…"
A három nő hangja lassan összefonódott, ahogy együtt idézték fel a régi dallamot. Krisztina szemében könny csillant meg:
– Emlékszem, hogy te tanítottad meg nekem, mama – nézett Márti nénire – És most már Lili is viszi tovább.
Márti néni elgondolkodva nézett rájuk.
– Tudjátok, ez az igazi ajándék a családban: a hagyományok, amiket továbbadunk. Egy vers, egy dallam, egy szokás… ezek generációkon átívelő kapcsok, amik összetartanak minket.
Lili bólintott, szívében melegség áradt szét.
– Igazad van, nagymama. És milyen jó, hogy ezt együtt élhetjük át.
A könyvet közösen helyezték el az asztalon, hogy karácsonyig még többször felcsaphassák. Az est egy-egy újra felfedezett emlékkel gazdagította mindhármukat, és már alig várták, mit rejthet a láda másnapra.
A hagyományok tisztelete nemcsak a szokásainkban, hanem az öltözködésünkben is megjelenhet. Egy örökölt kendő, nagymama ékszere, vagy egy régi táska stílusos és érzelmi értékkel bíró kiegészítő lehet. Válassz olyan darabokat, amelyek mesélnek!
Mi várhat még a ládában? A három nő kíváncsian várta a következő napot…
Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó
Vannak napok, amikor az ember pontosan érzi: a helyén van. Amikor minden összeáll – a tér, az emberek, az energia, és az a szakmai tudás, amit évek óta épít. Számomra ilyen volt a Dunakanyar Esztétikában tartott VIP színtanácsadási workshop, ahol dr. Kondorosi Ildikó meghívására érkeztem, hogy a vendégeknek megmutassam, mit tud egy jól...
Amikor hazajöttem Prágából, kinyitottam a szekrényemet, és pontosan tudtam, hogy valami megváltozott. Nem hirtelen, nem drámaian, csak nagyon csendben. Ott álltam a ruhák előtt, és ugyanaz a gondolat jött vissza újra és újra: ez túl sok.
Egy hétig pakoltam Prágára. Öt napra mentem, egy városba, ahol sétálni kell, nézni kell, jelen lenni kell – és közben ott volt a szabály: 40×30×20. Egyetlen kis kézipoggyász, amit ingyen felvihetek a repülőre. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Amikor először kimondtam ezt a szót, hogy kutya színtanácsadás, még én is elmosolyodtam.
