Az est csendesen érkezett meg a házhoz, ahogy Lili és Krisztina fáradtan huppantak le a kanapéra Márti néni társaságában. A kandallóban pattogott a tűz, és a karácsonyi díszek halvány fényei melegséggel töltötték meg a szobát. Az esti teát szorongatva a család újra a ládához lépett, kíváncsian várva, hogy aznap mit rejt számukra.
Ahogy Márti néni felnyitotta a ládát, egy kopottas, régi könyvet emelt ki belőle. A borítóján már alig kivehető aranyozott betűk díszelegtek, a lapok sárgásak voltak az idő múlásától.
– Ez a régi verseskönyv, amit még anyukám adott nekem! – mondta Márti néni elérzékenyülve. Óvatosan lapozgatott benne, és hamarosan kiesett belőle egy lap, melyen egy jól ismert vers: Weöres Sándor Száncsengő című költeményét írta valaki kézzel – Ez volt a kedvencetek kiskorotokban – tette hozzá mosolyogva.
– Ó, tényleg! – kiáltott fel Krisztina. – Mennyit szavaltuk ezt a verset Lilinek, amikor még pici volt!
– És énekelni is imádtuk! – csatlakozott Lili, akinek az arcán egy széles mosoly jelent meg. – "Szétmálló hangerdő, csing-ling-ling száncsengő…" – dúdolta halkan, és Márti néni szavakkal kísérte:
– "Száncsengő - csing-ling-ling -tél öblén távol ring.…"
A három nő hangja lassan összefonódott, ahogy együtt idézték fel a régi dallamot. Krisztina szemében könny csillant meg:
– Emlékszem, hogy te tanítottad meg nekem, mama – nézett Márti nénire – És most már Lili is viszi tovább.
Márti néni elgondolkodva nézett rájuk.
– Tudjátok, ez az igazi ajándék a családban: a hagyományok, amiket továbbadunk. Egy vers, egy dallam, egy szokás… ezek generációkon átívelő kapcsok, amik összetartanak minket.
Lili bólintott, szívében melegség áradt szét.
– Igazad van, nagymama. És milyen jó, hogy ezt együtt élhetjük át.
A könyvet közösen helyezték el az asztalon, hogy karácsonyig még többször felcsaphassák. Az est egy-egy újra felfedezett emlékkel gazdagította mindhármukat, és már alig várták, mit rejthet a láda másnapra.
A hagyományok tisztelete nemcsak a szokásainkban, hanem az öltözködésünkben is megjelenhet. Egy örökölt kendő, nagymama ékszere, vagy egy régi táska stílusos és érzelmi értékkel bíró kiegészítő lehet. Válassz olyan darabokat, amelyek mesélnek!
Mi várhat még a ládában? A három nő kíváncsian várta a következő napot…
Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó
Ha olvastad korábbi cikkemet, a "A legtöbb nő túl öregesen öltözik nyáron – anélkül, hogy észrevenné" című írást, akkor már tudod, hogy az öreges hatás nem feltétlenül az életkorból fakad. Sokkal inkább bizonyos szabásokból, színekből és apró stílusbeli döntésekből. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
A stílusról sokan azt gondolják, hogy ruhákból áll. Színekből, cipőkből, táskákból, ékszerekből. Pedig minél idősebb leszek, annál inkább azt érzem, hogy a stílus valójában sokkal több ennél. A stílus az, ahogyan élünk. Ahogyan döntéseket hozunk. Ahogyan eltöltünk egy szabad hétvégét. Ahogyan merünk elindulni egyedül. Gyergyai Krisztina,...
Az elmúlt egy hónapban három olyan vendégem is volt szín- és stílustanácsadáson, akik széles egyenes, vagyis H alkatúak voltak. Beszélgetés közben szinte mindegyikük azt mondta, hogy nem tudja eldönteni, milyen alkat lehet, mert nem klasszikus körte, nem igazi alma, és homokórának sem érzi magát. Gyergyai Krisztina, szín-és stílustanácsadó cikke.
Amikor végre megérkezik a jó idő, és előkerülnek a nyári ruhák, a legtöbb nő első gondolata általában az, hogy "na végre". Végre nem kell kabát, harisnya, vastag pulóver, rétegek. Végre lehet egy kicsit könnyedebben, lazábban öltözni. Aztán sokszor ott jön a furcsa érzés a tükör előtt. Valahogy mégsem az az összhatás, amire számítottunk. Gyergyai...
