A karácsonyi forgatag illatok, fények és zajok kavalkádjával fogadta Szuperérzékeny Alinát. Az emberek sürögtek-forogtak, nevetésük és izgatott beszélgetésük hullámokban áradt szét a levegőben. Alina lassan sétált, figyelve a részletekre, ahogy mindig is szokta. Az érzékei élesebbek voltak, mint valaha.
Egy árus pultja előtt haladt el, amikor megérezte a fahéjas alma illatát. Az édeskés, meleg aroma átölelte, és mintha a szél fuvallata visszarepítette volna az időben...
Hirtelen ott állt anyukája konyhájában. A tűzhelyen gőzölgött az almás kompót, a fahéj és a vanília illata betöltötte a kis lakást. Ő és a testvérei a nappaliban játszottak, a nevetésük összefonódott a háttérben szóló karácsonyi zenével.
– Gyerekek, kész az almás kompót! – kiabált anyukájuk az ajtóból.
Alina mosolyogva futott az asztalhoz, a testvérei már sorban ültek a helyükön. Az asztalon a karácsonyi abrosz, rajta a gőzölgő kompót, és mindenki boldog volt. Felvette a kanalat, és éppen belemerítette a tálkába, hogy megkóstolja a mennyei desszertet, amikor...
Valaki hátulról nekiütközött. Az ütközés kizökkentette az emlékből, és visszahúzta a jelenbe. Körbenézett, és meglátta az árusnál gőzölgő fahéjas almát. Olyan valóságosnak tűnt az emlék, hogy még mindig érezte a konyha melegét és hallotta a testvérei kacaját.
"Ez mostanában egyre gyakrabban megtörténik velem" – gondolta. Az illatok mindig magukkal ragadják.
Tovább indult, lassan sétált, próbálta megnyugtatni magát, amikor egy csapat fiatal lány haladt el mellette. Hangosan beszélgettek, nevetve emlegették a karácsonyi bevásárlásukat. Szuperérzékeny Alina épp elmosolyodott volna, amikor az egyikük szantálfa illatú parfümjének fuvallata megütötte az orrát.
És már ott is volt... az iskolai bálon. Az emlék élesen tért vissza. A terem tele volt fiatalokkal, mindenki táncolt, nevetett. Alina a sarokban állt, amikor meglátta a fiúpartnerét, amint egy másik lányt megcsókolt. A lány gyönyörű volt, elegáns ruhájában ragyogott, és a szantálfa illata betöltötte a teret.
Alina gyomra összeszorult. Az emlék fájdalma olyan élénken tért vissza, mintha újra átélte volna. Érezte, hogy a könnyek fojtogatták a torkát, és a fájdalom felkúszott a fejébe. A világ forogni kezdett körülötte.
Egy újabb lökés rázta fel – Elnézést, hölgyem! – szólalt meg egy férfi, aki véletlenül nekiütközött. Szuperérzékeny Alina megrázta a fejét, és érezte, hogy visszatért a karácsonyi forgatag zajába.
A szantálfa illat azonban még ott lebegett az orrában, és a fájdalom, amely a szeméből az agyába sugárzott, jelezte, hogy közeledik a migrén. Tudta, hogy ideje hazamenni, mielőtt a fájdalom teljesen eluralkodik rajta.
A sétája csendesen ért véget, de az érzések és emlékek, amelyeket az illatok hoztak, még sokáig vele maradtak.
Ha néhány évvel ezelőtt megkérdezik, hová szeretnék utazni, valószínűleg nem a tengerpartot mondom. Pedig gyerekkoromban sokat nyaraltunk a tenger mellett, később pedig a saját gyerekeimmel is többször eljutottunk. Mégsem ezek az utazások jutnak eszembe elsőként. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Az idei nyár egyik legdivatosabb árnyalata a lime- vagy kiwizöld. Ez a friss, citrusos zöld egyszerre energikus, modern és meglepően jól kombinálható fehérrel, krémmel és bézzsel. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Ha megkérdeznénk száz embert, mitől lesz valaki stílusos, a legtöbben valószínűleg azt válaszolnák, hogy a ruháitól. Majdnem 30 év szín- és stílustanácsadói tapasztalat után azonban egészen máshogy látom ezt. A stílus szerintem nem a gardróbban kezdődik, és nem is egy új ruha megvásárlásával. Sokkal korábban indul: abban, hogyan bánunk önmagunkkal,...
Vannak helyek, ahová újra és újra jó visszatérni. Tihany számomra pontosan ilyen. Nem azért, mert minden alkalommal valami teljesen újat mutat, hanem mert ugyanazt a nyugalmat, szépséget és balatoni hangulatot adja. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
