Ha találkozhatnék a régi önmagammal, ezt mondanám neki

2026.08.18

Néha nem veled van a baj. Lehet, hogy egyszerűen rossz helyen vagy, rossz emberek között, vagy egy olyan életben, amely már régen nem rólad szól.

Nemrég elképzeltem, milyen lenne, ha leülhetnék beszélgetni az öt évvel ezelőtti önmagammal.

Azzal a nővel, aki még nem tudta, hová fog költözni. Nem tudta, hogyan alakul a munkája, miből fog élni, mi lesz a gyerekeivel, és legfőképpen azt nem tudta, hogy képes lesz-e egyedül felépíteni egy új életet.

Valószínűleg először rám sem ismerne.

Megkérdezné:

– Te tényleg én vagyok?

Azt mondanám:

– Igen. Csak néhány évvel később.

stílustanácsadó
Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó

Nem minden úgy alakult, ahogyan elképzelted

Biztosan megkérdezné azt is, hogy mi lett a párkapcsolatunkkal. Összeházasodtunk-e, és végül úgy alakult-e minden, ahogyan akkor remélte.

Azt kellene mondanom neki, hogy nem.

Nem úgy alakult.

De rögtön hozzátenném:

– Ne aggódj. Van egy nagyon jó hírem: ma már egyáltalán nem ettől függ, hogy jól vagy-e.

Mert néha nem az történik meg velünk, amire vágytunk. Mégis kialakulhat belőle egy olyan élet, amelyben sokkal inkább önmagunk lehetünk.

Jó helyre kerültünk

Elmondanám neki, hogy visszaköltöztem Vácra. Felújítom és lassan teljesen belakom a házat. Van kertem, teraszom és rengeteg tervem. Egyre több részlet kerül a helyére, és az otthonom lassan pontosan olyan lesz, amilyenre szükségem van.

Elmondanám, hogy a lányaim biztonságban vannak. A két nagy lányomnak diplomája, jó munkahelye és saját lakása van. Sokszor találkozunk, együtt ebédelünk, nevetünk, utazunk és rengeteg jó élményünk van együtt.

Talán ezt lenne a legnehezebb elhinnie: hogy nem szétesett a családunk, hanem átalakult. És valamilyen szempontból sokkal szabadabb, természetesebb és közelebbi lett.

És mi lett a munkánkkal?

Valószínűleg ezt is megkérdezné:

– Miből élünk? Mi lett a munkámmal?

Akkor megmutatnám neki a telefonomat.

Elmondanám, hogy közel százezren követnek a Facebookon. Hogy vannak olyan videóim, amelyeket több mint egymillióan láttak. Hogy nők érkeznek hozzám az ország különböző részeiről, mert szeretnék jobban megismerni önmagukat, megtalálni a hozzájuk illő színeket, ruhákat és megjelenést.

Azt is elmondanám, hogy cégek és üzletasszonyok keresnek meg, képzéseket tartok, és végre abból tudom eltartani magamat, amit igazán szeretek: abból, hogy másoknak segítek.

Nem egyszerűen ruhákat választunk.

A megjelenésünkön keresztül sokszor azt is újra megtaláljuk, hogy kik vagyunk, hogyan szeretnénk élni, és mit akarunk megmutatni magunkból a világnak.

A személyes szín- és stílustanácsadásokon egyénileg foglalkozom a hozzám érkező hölgyekkel. Emellett elkészítettem a Krisztina válogatásait is azoknak, akik önállóan, a saját tempójukban szeretnének elindulni a tudatosabb öltözködés felé.

Céges megkeresésekkel, előadásokkal és üzleti megjelenéssel kapcsolatban is örömmel dolgozom együtt olyan közösségekkel, amelyeknek fontos a hiteles és tudatos megjelenés.

Egyedül is elindultunk

A régi énem talán azon lepődne meg a legjobban, hogy egyedül is utazom.

Szegedre, Hévízre, Prágába, Brnóba, Abbáziába, most pedig Debrecenbe. Szállodát foglalok, beülök egy kávézóba, sétálok, nézelődöm, videókat készítek, és jól érzem magam.

Nem azért, mert már soha nincs szükségem senkire. Hanem azért, mert többé nem várok arra, hogy valaki más kezdje el helyettem az életemet.

Ha valaki velem tart, örülök neki. Ha nem, akkor is elindulok.

Nem lett minden tökéletes

Nem mondanám a régi önmagamnak, hogy most már minden rendben van, és soha többé nincs nehézség.

Ez nem lenne igaz.

Volt komoly krízisem, bizonytalanság, veszteség és rengeteg munka. Sokszor kellett újragondolnom önmagamat és azt is, hogyan szeretnék tovább élni.

De ma már én rendben vagyok.

Megtanultam, hogy nem kell kisebbre húznom magamat azért, hogy elférjek valaki más életében. Nem kell szégyellnem a terveimet, az igényeimet, a kreativitásomat vagy azt, hogy mindig szeretnék valami újat létrehozni.

És legfőképpen: már nem gondolom azt, hogy velem van a baj csak azért, mert egy bizonyos helyen nem értékelnek.

Ezt mondanám most neki

Azt mondanám:

– Lesz egy időszak, amely nagyon nehéz lesz. Lesz, amikor fogalmad sem lesz, merre mész. De menj tovább. Dolgozz magadon, tanulj, építkezz, és ne mondj le arról az életről, amelyben jól érzed magad.

Nem kell most látnod az egész utat.

Elég, ha megteszed a következő lépést.

Egyszer majd egy szép helyen ülsz, visszanézel erre az időszakra, és rájössz: nem elvesztetted a régi életedet.

Hanem végre elkezdted felépíteni a sajátodat.

Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó

Nem a növény változott meg. A figyelem. Évek óta ott álltak a teraszon a nagymamámtól örökölt növények, a régi cserepeikben, valahol a lomok között. Nem dobtam ki őket, de igazából nem is foglalkoztam velük. Ott voltak, éltek valahogy, én pedig időnként észrevettem őket, máskor meg egyszerűen elmentem mellettük. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó...

Share