Ha néhány évvel ezelőtt megkérdezik, hová szeretnék utazni, valószínűleg nem a tengerpartot mondom. Pedig gyerekkoromban sokat nyaraltunk a tenger mellett, később pedig a saját gyerekeimmel is többször eljutottunk. Mégsem ezek az utazások jutnak eszembe elsőként. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
Nekem a tenger hosszú éveken keresztül inkább a szervezést jelentette. A nagy meleget. A pakolást. A gyerekek utáni rohanást. A folyamatos figyelmet. Azt, hogy mindig volt valaki, akire vigyázni kellett. Szép emlékek voltak, de nem a pihenésről szóltak.
Valahol mindig ott volt bennem egy egészen más kép. Azt képzeltem, hogy egyszer majd eljön az az idő, amikor egy elegáns szálloda teraszán ülök egy koktéllal a kezemben. Nem sietek sehová. Nem kell senkiről gondoskodnom. Csak nézem a tengert, sétálok, beszélgetek, szépen felöltözöm, és egyszerűen jól érzem magam.
Évekig csak egy kép volt a fejemben. Aztán valahogy mindig közbejött az élet. Az elmúlt két évben már többször terveztem, hogy végre elmegyek a tengerhez, de valami mindig másképp alakult.
Idén viszont úgy éreztem, hogy most már tényleg itt az ideje. Nem akartam messzire utazni. Opatiját már korábban ismertem egy-egy séta erejéig, és mindig volt bennem egy érzés, hogy egyszer szeretnék ide visszajönni úgy, hogy nem csak átutazó vagyok.
Ezért választottam ezt a várost. És azt a szállodát, amelyik első pillantásra megtetszett. Amikor beléptem a szobába, és megláttam a hatalmas teraszt a tengerre néző panorámával, csak mosolyogtam.
Este kihúztuk a kanapét a teraszra, és órákig csak feküdtem, néztem a tengert, hallgattam a hullámokat.
Pontosan olyan volt, amilyennek évekkel korábban elképzeltem. Talán furcsán hangzik, de idén még valami másra is nagyon vágytam. Arra, hogy belemenjek a tengerbe.
Én nem vagyok az a típus, aki órákig fürdik. Felnőttként szinte soha nem is mentem be a tengerbe. Most mégis minden nap bementem. Sőt. Valamiért azt éreztem, hogy a hajamat is bele kell mártanom.
Nem tudom megmagyarázni, miért. Nem olvastam róla semmit, nem volt mögötte semmilyen tudományos magyarázat. Egyszerűen ezt éreztem.
Az elmúlt időszakban nagyon megszenvedte a hajam a hajvasalást, teljesen leégett a felső rétege...hónapok óta növesztgetem vissza. Ezért talán ösztönösen kerestem valamit, ami egy kicsit jót tesz neki. Lehet, hogy csak én éreztem így, de a hajam tapintása már néhány nap után sokkal kellemesebb lett.
A nyaralás többi része pedig pontosan olyan volt, amilyenre vágytam. Hosszú séták Opatija gyönyörű tengerparti sétányán. Egy húszezer lépéses kirándulás Lovranig. Kávézók teraszán eltöltött órák. Frissen facsart gyümölcslevek.
Néhány új lenruha és egy táska, amely mindig emlékeztetni fog erre az útra. Rengeteg pihenés. Rengeteg nyugalom.
És talán ez volt az egészben a legfontosabb. Nem maga a tenger. Nem a szálloda. Nem a ruhák. Hanem az az érzés, hogy végre meg tudtam élni azt, amire olyan régóta vágytam.
Régebben valahogy mindig rohantam tovább a következő cél felé. Most viszont ott tudtam maradni a pillanatban. Észrevettem, milyen gyönyörű a kilátás. Milyen jó érzés egy elegáns nyári ruhában végigsétálni a tengerparton. Milyen jó csak üldögélni egy teraszon, minden különösebb program nélkül.
És rájöttem valamire.
Néha nem is egy utazásra vágyunk. Hanem arra az érzésre, hogy végre megengedjük magunknak azt az életet, amelyről már olyan régóta álmodunk. Opatija számomra pontosan ezt jelentette.
Ha Te is szereted a rövid európai kiruccanásokat, a stílusos utazásokat és a praktikus utazási tippeket, ezeket a cikkeimet is érdemes elolvasnod:
Prága – kedvenc helyeim és élményeim.
Brno – kellemes meglepetés, amely sokkal többet adott, mint vártam.
Szeged – egy hétvége, amelyet bármikor szívesen megismételnék.
Balatonfüred – amikor nem kell messzire utazni egy kis feltöltődésért.
Ha éppen a következő utazásodat tervezed, ezek a cikkeim is hasznosak lehetnek:
🧳 Így pakolok be egy bőröndbe úgy, hogy minden elférjen.
🧳 Praktikus tippek kézipoggyászhoz és nyári utazásokhoz.
Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó
Nem a növény változott meg. A figyelem. Évek óta ott álltak a teraszon a nagymamámtól örökölt növények, a régi cserepeikben, valahol a lomok között. Nem dobtam ki őket, de igazából nem is foglalkoztam velük. Ott voltak, éltek valahogy, én pedig időnként észrevettem őket, máskor meg egyszerűen elmentem mellettük. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó...
Sokan azt gondolják, hogy a jó pakolás ott kezdődik, hogy előveszünk egy bőröndöt, és elkezdjük beletenni a ruhákat. Pedig szerintem a pakolás már jóval korábban elkezdődik. Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó cikke.
